Szívügye a magas színvonalú oktatás

– A negatív demográfiai mutatók folytán az iskolák versenyeznek a diákokért. Szabadkígyóson mégis sikerül gond nélkül megtölteni a nyolc osztályt, vagyis meg tudják szólítani a faluban élőket. Milyen előnyökkel bír a községi iskola?

– A legfontosabb előnyt a gyökerek jelentik. A gyerekek 14 éves korukig közel maradnak a családjukhoz, nincsenek kiszakítva a környezetükből. Emellett fontos a családias légkör. Tényleg mindenkit ismerünk, személyre szóló a fejlesztés, a megsegítés, és azok a veszélyek sem érik a diákokat, amelyekkel egy városban hamarabb találkozhatnak. Ráadásul ugyanolyan feltételek mellett tanulhatnak, mint máshol. A kollégáim is ugyanazokon az egyetemeken, főiskolákon végeztek, mint más iskolák tanárai. Sőt, emelt fővel mondom, hogy 100 százalékos a szakos ellátottság nálunk, vagyis minden tárgyat a megfelelő végzettségű pedagógus tanít. Ezt országosan már sokan nem tudják elmondani. Az innen kikerülő tanulók, ha akarják, megállják a helyüket a középiskolában és az életben is.

– Ön szerint melyek azok az értékek, amelyeket egy tanárnak mindenképpen át kell adnia a diákok számára? S mitől lesz jó egy pedagógus?

– Elcsépelt, de a tudás érték. Meg kell teremtenünk annak a feltételét, hogy a diákok rendelkezzenek olyan tudással, ami majd segíti őket abban, hogy megtalálják azt az utat, amit egész életükben járni szeretnének. Ennek az alapjait mi rakjuk le az általános iskolában. A jó pedagógusnak pedig rendelkeznie kell időtálló értékekkel, ugyanakkor rugalmasan alkalmazkodnia kell ahhoz a gyors változáshoz, ami tapasztalható napjainkban. És nagyon fontos, hogy hiteles ember legyen a gyerekek előtt.

– Hogyan lehet megteremteni ezt a hitelességet?

– Szabadkígyóson élek, amióta születtem. Nyilván egy kistelepülésen az ember élete egy nyitott könyv a környezete számára. Úgy gondolom, hogy talán azzal vagyok hiteles, hogy a vállalt és rám bízott feladatokat tőlem telhetően igyekszem jól ellátni, továbbá valóban fontosnak tartom a gyerekek mindennapjait, a jövőjüket.

– Ha már gyors változás: az elmúlt húsz évben rengeteg technikai újdonság jelent meg. Iskolavezetőként miként tekint ezekre?

– Abszolút használom ezeket az eszközöket. Annak a híve vagyok, hogy amivel meg tudjuk könnyíteni az életünket, azt alkalmazni kell, és kollégáimat is motiválom erre. Úgy gondolom, hogyha ezek az újdonságok már életünk részévé váltak, akkor a javunkra kell fordítani az előnyeit. (Ezen a téren rengeteget változott az iskola az elmúlt 20 évben. 1999-ben elavultnak számított a gépparkunk, az adminisztráció pedig még írógépen történt. Szerencsére sikerült pályázatokat kihasználnunk, így folyamatosan vásároltunk új eszközöket, majd 2005-ben teljesen megújultunk: lett számítástechnikai szaktermünk, minden helyiségben internetkapcsolat és kiépült a belső informatikai hálózatunk. 2010-ben a termek 75 százalékába digitális tábla került, majd újabb pályázatok révén laptopokat szereztünk be a tanulóinknak és a tanárainknak.)

– Mindig is pedagógusi pályára készült?

– „Tanítónak születtem”, de mindez igazán akkor fogalmazódott meg bennem először, amikor iskolás lettem. Szerencsére a szüleim örömmel fogadták, és mindvégig támogattak az elhatározásomban.

– Milyen út vezetett az iskolaigazgatói pozíciójáig?

– Újkígyósról jöttem át az itteni iskolába. Két gyermekem volt, ezért egyfelől ez egy optimális választásnak tűnt, másfelől lokálpatriótaként örültem, hogy a szülőfalumban dolgozhatok, s annak is, hogy feljeszőtpedagógusként és tanítóként is számítottak rám. Könnyebb volt tapasztalt pedagógusként visszatérni az egykori iskolámba. Aztán az élet úgy hozta, hogy felkértek, töltsem be az ideiglenes igazgatói posztot egy fél évig. Akkor 35 éves voltam, és óriási feladatnak tűnt.

– Ezek szerint jól végezte a dolgát, hiszen azóta eltelt 20 év, és ön még most is igazgató az intézményben. Milyen elvek mentén vezette az iskolát?

– Amikor 1999-ben arra kaptam megbízást, hogy vigyem végig a feladatokat, akkor konkrétan csak arra gondoltam, hogy azt az évet be kell fejezni sikeresen és nyugalomban. Utána, mikor a pályázatot kiírták, jobban átgondoltam, mit is szeretnék. Fejlesztőpedagógusként egyik fontos feladatnak tartottam a fejlesztésre szoruló gyerekekkel való foglalkozást, illetve ami ennél még sokkal átfogóbb, az iskola létét és színvonalát. Hiszem, hogy egy település létét befolyásolja, hogy ott van-e iskola, és ha van, az milyen. Munkám során ezért mindig arra törekedtem, hogy minden szempontból megfeleljünk annak, hogy az itt élő gyerekek ugyanolyan iskolai nevelésben részesüljenek, mint bármelyik másik iskolában. És így volt ez az egykoron az intézményhez tartozó óvodai, valamint van a 2011 óta létező bölcsődei nevelés során is.

– Így képzelte el 20 évvel ezelőtt a pályáját, sikerült elérnie a céljait?

– Egy iskolaigazgató öt években tud gondolkodni, hiszen addig szól egy-egy megbízatás. A jelentkezéskor mindig meg kellett fogalmazni a pályázatokban, hogy bizonyos területeken mit tervezünk. Azt gondolom, hogy alapvetően az ötéves elképzeléseimet a körülményekhez képest igyekeztem megvalósítani. Azt nem gondoltam 20 évvel ezelőtt, hogy most is ezt fogom csinálni, de örömmel tölt el, hogy végezhetem a dolgom. Szerintem egy dolgot ezerféleképpen lehet jól csinálni; ha más jött volna, máshogy csinálta volna jól. A terveim és elveim alapján végeztem a munkám, és ha ebben más is meglátja az értéket, arra büszke vagyok. Úgy vélem sikerült megvalósítani azt, hogy haladjunk azzal az elvárható fejlődéssel, amit a 21. században nem lehet nem megkerülni. S szerencsére mindig olyan kollégáim voltak, akikkel együtt tudtunk haladni azon cél felé, amit kitűztem.

– Milyen tervei vannak a jövőre vonatkozóan?

– A nyáron telik le a 4. ötéves ciklusom. Most még érzek magamban annyi energiát és terveket, hogy készülök pályázni a következő ciklusra. Fontosnak tartom, hogy a jövőben is sikerüljön megtartani a szabadkígyósi iskola presztízsét; azt, hogy a gyerekek helyben kapjanak megfelelő színvonalú oktatást. S azért is dolgozni fogok, hogy a 8 osztály is megmaradjon.

Névjegy

Pelyhéné Lipták Gabriella 1964-ben született. Általános iskolába Szabadkígyóson járt, érettségit a Rózsa Ferenc Gimnáziumban tett. Tanító diplomáját a Debreceni Tanítóképző Főiskolán szerezte, fejlesztőpedagógus, közoktatásvezető, okleveles technikatanár (SZTE) és közművelődési szakember lett, 2014 óta mesterpedagógus, szakértő. Első munkahelye az Újkígyósi Széchenyi István Általános Iskola volt (1985), majd 1997-től a Szabadkígyósi Általános Iskola tanítója, 1999-től igazgatója egészen napjainkig. Házas, két gyermek édesanyja.