a hét embere

2018.07.23. 06:45

Életműdíjjal ismerték el Békési Zoltán munkásságát

A Pálinka ­Nemzeti Tanács a közelmúltban életműdíjjal ismerte el Békési Zoltán munkásságát. A békési pálinkamestert a kitüntetés kapcsán, a pálinka népszerűsítése és eredetvédelme érdekében végzett munkája miatt is választottuk a hét emberének.

Papp Gábor

– Hogyan lett üzemmérnökből a megye egyik legismertebb pálinkamestere?

– Teljesen a véletlen ­műve mindez, bár a családunkban komoly hagyománya van a pálinkafőzetésnek. Apai nagyszüleim minden évben kifőzették a cefrét, amelynek összegyűjtésében édesapám fiatalként segédkezett. 1983-ban jelent meg az a rendelet, amely magánszemélyek számára is engedélyezte, hogy maximum 500 literes pálinkaüsttel főzdét nyithassanak. Mi, édesapámmal akkor úgy döntöttünk, hogy belevágunk. Eredeti végzettségem egyébként fémkohász-üzemmérnök, és ebben az időszakban Gödöllőn tanítottam a helyi szakmunkásképző és szakközépiskolában mérnöktanárként, hiszen közben ezt a diplomát is megszereztem, ugyancsak a Dunaújvárosi Főiskolán. Békésen a jogszabály születésekor egyetlen kicsi főzde működött, ezért úgy éreztük, lehet igény a munkánkra.

Békési Zoltán nagyon sokat tett a pálinka presztízsének erősítéséért /Fotó: Imre György/

– Kevesen gondolnák, hogy a változásban még a kosárlabdázásának is szerepe volt…

– A kosárlabdázás több ok miatt is fontos szerepet töltött be az életemben. Játszottam a békési NB 2-es csapatban, a Dunaújvárosi Főiskolán és Gödöllőn is az iskolánkkal szomszédos mérnök- és vezetőképző tanáraival. S itt következik az újabb véletlen. Éppen ez az intézet indított – a mai szóval – OKJ-s pálinkafőző képzést, aminek birtokában el lehetett indítani a magánvállalkozást. Ha nem kosarazom, talán nem is tudok a tanfolyamról.

– Emlékszik, hogy milyen gyümölcsből főzte az első pálinkát?

– Csakis szilvából. 1984. október 11-én kaptam meg a kisipari igazolványt. Ekkor éppen a szilvacefrének volt szezonja, így ebből a gyümölcsből főztük az első pálinkákat. Ebből az évből egyébként még nem maradt a nedűből, de a következő évben félretettünk egy ötliteres üveggel a fiam esküvőjére, amit sok év múlva, a lakodalmán ki is bontottunk. Megállapítottuk, hogy jó az ital, de azt is, hogy azóta sokat fejlődött a technika, és még minőségibb italok készülnek.

– Volt egy időszak, amikor a pálinka finoman fogalmazva sem számított nagy presztízsű italnak. Ezeket az éveket miként élték át?

– A rendszerváltást követően a pálinka megítélése folyamatosan romlott. Három évig nem volt jövedéki törvény sem, így az országot elárasztotta a jugoszláv szesz és az abból pancsolt sokféle ital. A ­hagyományápoló vidéki emberek persze továbbra is főzették a pálinkájukat. Előbb 1993-ban az első, négy évre rá pedig megszületett egy második, még szigorúbb jövedéki törvény, ami sok mindenen változtatott. Cégünk, a Békési Pálinka tagja volt a Magyar Szeszipari Szövetség és Terméktanácsnak. A ’90-es évek végén nagy erőkkel folytak az uniós tárgyalások, amit rendkívül komolyan kellett venni. Magyarországot meg kellett védeni attól, hogy az EU-ból annyi áru érkezzen ide, hogy a magyar termékek teljesen háttérbe szoruljanak, hogy ne érje meg termelni. Ennek egyik fontos módjának számított az eredetvédelmi eljárás, amelynek részeként 2001-ben a magyar, majd az uniós földrajzi eredetvédettséget nyerte el a békési szilvapálinka. Tavaly év végén egyébként befejeződött a megújító eljárás. Az Unió szeszesital-szakbizottsága ismét jóváhagyta az eredetvédettséget.

– A pálinka megítélése folyamatosan erősödik. Cégük a bérfőzetésben is jelentős szerepet vállal. Mik a tapasztalatai, még mindig a hagyományápoló idős emberek főzetik ki a cefréjüket?

– Nem csak ők. Sok a fiatal, akik igyekeznek a lehető legjobb házi pálinkát készíteni. Békési Pálinka Centrumunkban egy réteg folyamatosan vásárol azokból az élesztőkből, tápsókból, enzimekből, amelyek segítik a legfinomabb cefre elkészülését. Számomra nagyon megtisztelő, hogy a kolléganőmmel, Csarnai Erzsébettel közösen, a házipálinka-készítésről írt könyvünk 16 ezer példányszámban kelt el.

Természetközelség és sportélmények

Békési Zoltán nagyon ­szereti a természetet. Hobbijai közé tartozik a horgászat – a ­közeli bányatónál pecázik – és a vadászat. Utóbbi kapcsán már eljutott az ország számos tájára. A sporttól sem szakadt el, a kézilabda és a labdarúgás eseményeit is nyomon követi. Legutóbb a világbajnokságot nyert női junior kézicsapat menetelését szurkolta végig, ahogy a labdarúgó-világbajnokság meccseit sem mulasztotta el.

 

 

 

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a beol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!