Több fórumon is elismerték Vámos Zoltán munkásságát

– Alsó tagozatos voltam, amikor először használtam édesapám kisfilmes, Velti típusú fényképezőgépét – emlékezett vissza Vámos Zoltán. – Apu korábban egyéb fotós eszközöket is vásárolt, amiket felújítottam, és 10 éves koromra már önálló kis fotólaborban dolgozhattam. Sokat fotóztam embereket, gesztusokat, felhőket, mindent, ami még ha közvetlenül is, de érzelmeket sugárzott. A békési gimnáziumban sokáig rajztanárnak készültem, és olyan látás-, illetve gondolkodásmódot tanultam Görgényi Tamás képzőművészeti szakkörén, amit a mai napig használok.

– Az első filmjét öt év után „mutatták be”.

– A gimnázium vége felé az érdeklődésem műszaki irányba fordult. Elkértem unokatestvérem Chinon típusú filmfelvevőjét, amit három és fél perces kazettával kellett használni. Vettem egy ilyen kazettát, elkészítettem a filmet az osztálytársaimról, majd el is felejtkeztünk az egészről. Öt év múlva, az első érettségi találkozón vetítettem le. Az összejövetelen ott volt osztályfőnökünk, Pap Istvánné férje Pap István, akihez korábban filmklubba jártunk. Neki köszönhetően vettem részt a filmszerkesztői, a tulajdonképpeni operatőri képzésen.

– Rengeteg alkotás megszületésében vett rész. Melyek a legfontosabbak?

– Most nehezet kérdez. Mindig az épp aktuális feladatot tartom a leglényegesebbnek.

– Kire ütött ez a gyerek?

– A Janikovszky Éva Kire ütött ez a gyerek? című regényéből készült filmet Tarhoson forgattuk. A Lakitelki Filmfesztiválon az egy személyben elvégzett operatőri, hangmérnöki és vágói munkáért különdíjat is átvehettem. Ez tényleg szép emlék, ahogy a Nyári Attiláékkal forgatott, három várost – Békéscsabát, Békést és Gyulát – bemutató film is, de nem szeretnék rangsorolni.

– Ha nem is rajztanárként, de azért felállhatott a katedrára, mégpedig viszonylag későn, a negyedik iksz után. Milyen érzés tanítani?

– Családom unszolására végeztem el a tanárképző főiskolát, és igazából egy percig sem gondoltam arra, hogy valaha hasznosítani fogom a diplomámat. Nem sokkal később azonban megcsörrent a telefonom: Fekete Péter, a Jókai színház akkori igazgatója keresett, hogy szeretné, ha részt vennék az akkor indult színháztechnikus képzésben. Emellett arra kért, hogy közösen találjuk meg a színpadon a mozgó kép helyét és világát. Így 40 évesen teljesült a régi álom, elkezdhettem tanítani. A színpad környéke egyébként nem volt idegen számomra, hiszen Szatyival, Szatmári László barátommal sokat dolgoztunk korábban együtt. Ő hazánk egyik legismertebb hangosítással, fény- és színpadtechnikával foglalkozó cégét vezeti. Visszatérve a tanításra: sokan úgy vélik, hogy az oktatás feladata alapvetően a számonkérés, én viszont másként gondolkodom. Nincs két egyforma ember, mindenkihez másként kell megtalálni az utat és a benne rejlő értékeket. Mi a szakmai lépcső első fokát jelentjük, ezen kell átsegítenünk a fiatalokat, hogyan onnan önállóan mehessenek tovább, felfelé. Jó érzés látni, hogy milyen sokan váltak sikeres szakemberré azok közül, akik nálunk tanultak.

– Méltatásában is hangsúlyozták, hogy rendkívül büszke békési kötődésére.

– Olyan családi környezetből érkeztem, amelyben az emberi értékek és a közösségekben való gondolkodás nagyon fontos volt. Ezt a testamentumot kaptam édesanyámtól és édesapámtól, ilyen közegben nőttem fel Békésen. Csak ez a fajta szellemiség képes táplálni egy települést. Gyakran kérdezik, hogy miért nem költözök fel Budapestre, hiszen anyagilag jobban járnék. Erre azt szoktam mondani, hogy sehol nem vagyok olyan magányos, mint a fővárosban 2 millió ember között. Nekem a már említett közösségek adnak olyan közeget, ahol otthon vagyok.

Számos elismerés övezi a munkáját

Az 1964-es születésű Vámos Zoltán szakmai munkáját számos elismerés övezi. A már említett lakitelki különdíj mellett 2017-ben a békési KÉSZ-díjat vehette át. A Magyar Teátrumi Társaság „Színházat vegyenek” pályázatán a Ragány Misával közösen beadott videók alapján a Jókai színház elnyerte „Az évad legjobb színházai büféje” és „Az évad legjobb színházi széke” díjakat. 2017-ben Egyed Zoltánnal közösen Taiwanban vette át a színház technikusok világszervezete oklevelét. Az elismerésre az egész világból 13 innovációt választottak be.