Játékosan, szeretettel, hitben tanítja magyarságra diákokat

– Partiumban, Nagyszalontán nőttem fel, ahol a szüleim erős hitben és mély nemzeti identitásban neveltek. Ezek az évek alapvetően meghatározták későbbi pályámat. Az akkor kapott értékeket igyekszem tovább vinni pedagógusi pályámon is. Játékosan, szeretettel, hitben a magyarságra tanítani a diákokat – mesélte lapunknak indíttatásáról Herdelóné Pelok Boglárka. – Egyébként már diákként is szívesen segítettem társaimnak, boldogan foglalkoztam a nálam fiatalabb gyermekekkel. Így szinte egyértelmű volt, hogy a pedagó­gusi pálya felé orientálódom.

– Mennyire volt nehéz akkoriban megőrizni a romániai területeken a magyarságukat?

– Amikor végeztem a nagyváradi tanítóképzőn, az egyik legkritikusabb időszakot éltük. A romániai forradalom és rendszerváltás környékén is rendkívül nagy erőfeszítésekre volt szükség, hogy megmaradhassunk magyarnak, de egy percig sem lehetett kérdéses, hogy kitartunk gyökereink mellett. A végzett fiatal pedagógusokat lakcímkártya alapján helyezték el, messze onnan, ahol valójában éltek. Akkoriban ez volt a román állam koncepciója. Én Nagyvárad mellé, Bihar településre kerültem, ahol egy évet tanítottam. A szüleim nehezen viselték a távolságot, nem látták a jövőt, a reményt, ezért határoztak úgy, hogy áttelepülünk Gyulára. Két csodálatos esztendőt töltöttem Sarkadon tanítóként, majd jött a lehetőség, hívtak az akkor induló gyulai Magvető Református Általános Iskolába. Családi indíttatásom és hitem szerint sem mondhattam nemet. Akkor és ma is isteni gondviselésnek és egyben áldásnak éltem meg a felkérést.

– Pedagógusként mi az ars poeticája?

– Gyermekként mindig azok a pedagógusok voltak rám hatással, akiken érezhető volt a tantárgyuk iránti szeretet. Ezt szeretném én is képviselni. Rajongok a magyar nyelvért, keresem a szépségét, a logikáját, és próbálom a szabályszerűségeit mesébe öntött formában, játékosan és mégis rendszerbe ágyazva átadni diákjaimnak. A tanítói hivatás óriási felelősség, én pedig igyekszem olyan dolgokat elültetni a tanulókban, amelyek hatással lehetnek későbbi életükre. Vallom, hogy néha a kevesebb a több. A kötött tananyag és óraszám ellenére így több időt szánok a kreativitás kibontakoztatására, a véleményalkotásra, a dramatizálásra. Az internet világa mellett nehéz a gyermekek anyanyelv iránti érdeklődését felkelteni, fenntartani. Azt tapasztalom, hogy ami a tanulókhoz közelebb hoz egy-egy könyvet, az az, ha a közösség előtt beszélnek olvasmányélményeikről, eljátszanak belőle egy jelenetet, vagy rajzillusztrációt készítenek a regényhez. Az eredményességhez pörgés, játékosság, állandó megújulás és változatosság kell, ez elvárás saját magammal szemben is, hiszen a Szentírás arra biztat: „A jó cselekvésében pedig ne fáradjunk el!”

– Aki ismeri Önt, tudja, hogy a sikereket soha nem magának tulajdonítja.

– Úgy gondolom, hogy a jó földbe hulló magot könnyű ápolni. A gyerekek rendkívül fogékonyak, kíváncsiak, lelkesek, és a szülők hozzáállása is sokat számít. Egy-egy siker esetén nem az enyém az elismerés, hanem az övéké. Hiszem, nekünk, pedagógusoknak segítenünk kell abban, hogy a fiatalok éljenek azzal a képességgel, azzal a talentummal, amit a jó Istentől kaptak.

A fejlesztést is fontosnak tartja

Herdelóné Pelok Boglárka 1994-től, az iskola megalapításától kezdve dolgozik a Magvető Református Általános ­Iskola és Óvoda tanítójaként. Az intézmény pedagógusaként a keresztyén értékek átadását elsődleges nevelési feladatának tekinti.

A felzárkóztatásra, fejlesztésre szoruló tanulókkal való foglalkozás számára épp oly lényeges feladat, mint a tehetséggondozás, a versenyekre való felkészítés. Érdekes, hogy korábban a reálterületet vitte. Férjével három gyermekük van, a velük való foglalkozást, a családi együttlétet tartja szabadidejében a legfontosabbnak.