Sokoldalúan őrzi népi kultúránkat Békés díszpolgára, Hégely László

– A Bánk bán legismertebb áriájával, a „Hazám, hazám”-mal köszönte meg az elismerést. Miért a dal mellett döntött?

– Gyerekkori kedvencemről van szó. Még detektoros rádión hallottam először Simándy ­József előadásában. Sajnos, a kiváló énekes hangnemében én nem tudom előadni, és sokáig egyébként is csak a magam szórakoztatására énekeltem. Most úgy gondoltam, hogy a „Hazám, hazám” illik talán legjobban az alkalomhoz.

– A mezőgazdaság szeretete is gyerekkorából eredeztethető?

– A szüleim kisparasztok voltak, kicsinek számító hét hold földdel, ami mellett még sok, úgynevezett feles-harmados földet kellett művelni, hogy összejöjjön az állatoknak a megfelelő­ mennyiségű takarmány. Hat kilométerre laktunk Békés központjától, az ottani dűlőn egy tanyabokor helyezkedett el, 10-12 lakóingatlannal, s szinte mindenütt volt kisgyerek. Onnan gyalogoltunk be az elemi iskolába minden reggel.

A paraszti gazdálkodás közel állt hozzám, bár édesapám szerette volna, ha érettségizem és továbbtanulok. Előbbit el is fogadtam, de maradni akartam. Bekövetkezett viszont a téeszesítés, és nem csak a földünket, de az állatainkat is elvették. Nem akartam, hogy más hajtsa a lovainkat, így 16 évesen elszegődtem a szövetkezetbe kocsisnak. Már onnan végeztem el az aranykalászos szakiskolát, így megízlelhettem a mezőgazdasági tudományokat remek, óriási tudású tanárok segítségével, akik egykoron urasági intézők voltak. Külön kiemelném Hajnóczy­ Vilmos nevét.

Az életutam változatosan alakult. Szerettem volna egykori tanyánk környékét segíteni, de ott nem kellettem, így a vizesfási állami gazdaságba kerültem, ahol növényvédelmi kísérletekkel foglalkoztam. Közben diplomát szereztem, majd egy újabb tsz-be kerültem. Akkor keresett meg az akkori mezőgazdasági szakközépiskola igazgatója, hogy tanítsak náluk. Egy kikötése volt, hogy végezzem el a mérnökszaktanári szakot. 56 évesen diplomáztam újra. Feleségem nélkül ebből semmi nem sikerülhetett volna. Napi 12-14 órát dolgoztam, majd tanultam, ő pedig foglalkozott három gyermekünkkel, és törődött velem is.

– Méltatásában elhangzott, hogy azért ment előnyugdíjba, hogy egy korábbi tanítványának legyen állása.

– Ennél összetettebb a kérdés. Ekkor már számos civil szervezetnek voltam a tagja, és az előnyugdíjra is lehetőség nyílt. Ehhez a végső lökést valóban az adta, hogy egy volt tanítványom szeretett volna nálunk tanítani, de akkor nem volt üres álláshely.

– Nagyon sokan a népdalkörből, az énekhangjáról ismerik. Honnan a zene szeretete?

– Édesanyám gyermekkoromban mindig népdalokat énekelt. A zene szeretetét ­tőle örököltem, a hangi adottságaimat édesapámtól. A népdalkört most János Hajnalka vezeti, akitől rengeteg dolgot lehet megtanulni. Erdélyi hajlításos dalokat, csángó nótákat sajátíthattam el neki köszönhetően. Annyira pedig az internetet már kezelem, hogy ott is megtalálom a nekem tetsző dalokat, így olyan kedvenceimet, mint a csángó himnuszt és a Szent István-himnuszt.

Biokultúra, kisgazdakör, tündérkert

Persze nem is Hégely Lászlóról lenne szó, ha agrár civil szervezetekben nem vállalna szerepet. Az 1936-os születésű szakember alapítója volt a Békés és Környéke Biokultúra Egyesületnek és a Békési Kisgazdakörnek. Utóbbi kapcsán kiemelte, hogy az érdekvédelem mindig is közel állt hozzá.

A biokultúra-egyesület keretén­ belül néhány éve létrehozta­ az őshonos tájjellegű gyümölcs­fajták megőrzését szolgáló Tündérkert ­Baráti Kört. Az önkormányzattal együttműködésben pedig kialakították a helyi Tündérkertet. Laci bácsi külön figyelmet szentel a fiatalok oktatására is.