A hét embere a békési művelődési központ volt vezetője

— Érettségi után közgazdasági pályára szánták szülei. Ekkor aligha gondolhatta, hogy néhány évtized múlva a közművelődés területén végzett munkájáért a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztjével jutalmazzák...
— Az általános iskola után a békéscsabai közgazdasági szakközépiskolába jártam, s végzősként már be is adtam jelentkezési lapomat a pénzügyi és számviteli főiskolára, amikor, szinte az utolsó pillanatban, mégis meggondoltam magam. A kulturális és szervezői munka már a közgében is közel állt hozzám, éppen ezért döntöttem úgy, hogy inkább a Pécsi Tanárképző Főiskola matematika—népművelő szakára próbálok bekerülni.

— A Pécsett eltöltött idő meghatározó az életében. Hogyan befolyásolták szakmai munkáját a főiskolai esztendők?
— Már a felvételi vizsga is hordozott magában egyfajta sorsszerűséget, hiszen az elbeszélgetésen megkérdezték, hol alakult az első vidéki művelődési ház Magyarországon. Bár nem tudtam a választ, Békésre vagy Gyulára tippeltem. Egyébként az intézmény valóban Békésen működött, s így utólag különleges egybeesés, hogy néhány év múlva én is a településre kerültem. A pécsi esztendők azonban emellett is meghatározóak voltak az életemben, hiszen kiváló közösségben, számos remek tanártól tanulhattam.

— Bár Baranyában marasztalták, a főiskola után mégis visszatért Békésbe. Mi hozta vissza a megyébe?
— Egyedüli gyermek voltam, így szüleim szerették volna, ha minél közelebb élek hozzájuk. Ujvári Jenő tanszékvezető ugyan arra ösztönzött, maradjak Pécsett vagy a város környékén, én mégis visszajöttem Békésbe, mégpedig Orosházára. A helyi művelődési központban ekkor egy új, lendületes fiatal csapat tevékenykedett, köztük én is hamar megtaláltam a helyem. Előbb népművelőként, majd igazgatóhelyettesként, később igazgatóként dolgoztam az intézményben.

— Azután következett Békés...
— Miután Orosházán nem választottak meg ismét igazgatónak, úgy gondoltam, más szakmában próbálok szerencsét, hiszen időközben elvégeztem a külkereskedelmi főiskola PR-szakát is. A sors azonban máshogy akarta, s a békési művelődési központ élére kerültem. A közművelődés ekkor egyre inkább a szélesebb igényeket kielégítő nagyrendezvények felé fordult. Tulajdonképpen ezért indult el a populáris programokat, a hagyományőrzéssel, a sporttal és gasztronómiával ötvöző madzagfalvi napok is. Emellett számos egyéb kezdeményezésben részt vállaltunk, elég csak, ha az országban első ilyen jellegű intézményként megvalósult civil házra, az Én hangom versenyre vagy az ifjúsági napok és majális eseményeire gondolni.

— Önnel gyakran találkoztunk a különböző rendezvényeken, de mit csinált közben a családja?
— A férjem és a két fiam mindig ott volt a háttérben. Az elismerés közelmúltbeli átadására elvileg csak egy hozzátartozót, természetes módon a férjemet vihettem volna magammal, ám a fiúk is ott akartak lenni, s valahogy be is jutottak. Rengeteget számít a ragaszkodásuk.

Benéné Szerető Hajnalka életútja Gyomától Békésig

Benéné Szerető Hajnalka 1957. március 29-én született Gyomán. Középiskolai tanulmányait a Sebes György Közgazdasági Szakközépiskolában végezte Békéscsabán, majd a Pécsi Tanárképző Főiskola matematika—népművelő szakán szerzett diplomát. A külkereskedelmi főiskolán elvégezte a PR-szakot, később közösségfejlesztő szakirányú végzettséggel gyarapította tudását. Az Orosházi Petőfi Sándor Művelődési Központban népművelőként, igazgatóhelyettesként, igazgatóként dolgozott. 1993 decemberétől idén júniusig a békési művelődési ház igazgatójaként tevékenykedett. Férje, Bene Lajos autószerelő. Két fia van, Tamás és Péter.