Hiszi a piszi!

Nem szeretnék áldozatot hibáztatni. Nem szeretném feltenni a kérdést azt követően, hogy amikor egy srácot megkéselnek egy szórakozóhelyen egy vita hevében, hogy minek ment oda, nem szeretnék jönni a saját példákkal, hogy én annak idején senkivel sem vesztem össze a diszkóban és nem meglepő módon nem keveredtem balhéba, nem vertek és késeltek meg. Nem mondanám egy sírrongálás, halottgyalázás után, hogy miért emeltek a családtagok emlékművet a szerettüknek.

Nem mondanám azt, hogy a szerelem fáj, és hogy nem ér meg minden küzdelmet. De akkor, amikor egy állítólag külföldön szolgáló katona pénzt kér – pedig vélhetően nem keres keveset – azért, hogy meglátogathasson, csak beugrana, hogy itt valami nem stimmel. Nem csak akkor esne le a tantusz, amikor újabb 6 millió forintot szeretne, hanem azt megelőzően, hogy elutalom a 16 milliót – ráadásul nem is külföldi számlára, hanem magyar nő és férfi számára.

Elfogadom, hogy valakinek bejön John Travolta. Azt viszont nem tudom megérteni, hogy hogyan hiheti el egy magyar nő, hogy az interneten keresztül pont vele kerül kapcsolatba, és hogy pont egy vélhetően luxuskörülmények között élő híresség pénzt kunyerál tőle. Lehetek én bármilyen jó parti, illetve lehet bármilyen csábító Keira Knightley vagy volt az fénykorában Meg Ryan, azért kattanna az, aminek kattannia kell, hogy ebben a sztoriban valami nincs rendben.

Nem hiszek én semmit sem el az e-mailekben és telefonon fura ajánlatokkal jelentkező idegeneknek. A múltkor is telefonáltak állítólag az egyik internetes szolgáltatótól, hogy különleges ötletük van arra, hogy miként fizessek kevesebbet annál, mint amennyit most kicsengetek. Rögtön elbúcsúztam. Hiszi a piszi!