Szabályok

Vásári Erzsébet

A közlekedési szabályok mindenkire vonatkoznak. Legyen szó autósról, biciklisről, rolleresről vagy gyalogosról, egyik sem közlekedhet kénye kedve szerint. Sajnos ezt egyre kevesebben veszik figyelembe.

A minap, egy esős reggelen, az iskolától hazafelé tartva, az alig 7 perces autóúton szinte végig egy halálpályán éreztem magam. Hiába mentem a forgalmat felmérve a megengedettnél lassabban, és a megszokottnál százszor is körültekintőbben, mégis öt helyen kerültem el, vagy láttam mást elkerülni hajszál híján balesetet. Az ötből négy esetben pedig biciklis volt a hunyó. Értem én, hogy nem mindenki végzett KRESZ tanfolyamot, de egyre inkább úgy érzem, hogy azt minden utcára kilépőnek, és főleg kitekerőnek kötelezővé kellene tenni. Hajmeresztő ugyanis az, amit két keréken tudnak művelni emberek. Az adott esős reggelen volt olyan, aki a kerékpárút mellett, az autóúton haladt végig a tömött kocsisor mellett, milliméterekre a visszapillantó tükröktől, persze cseppet sem óvatosan. Majd egy váratlan pillanatban, bármiféle kézjelzés nélkül áthajtott a járdára, ahol a gyalogosok mellett közlekedett tovább ugyanúgy. Alig pár méterrel arrébb egy fél kézzel telefonáló, kapucnit viselő biciklis gurult rá hajmeresztő sebességgel, szétnézés nélkül a zebrára ott, ahol még Elsőbbségadás kötelező! tábla is figyelmezteti. És további két hasonló esetben volt még részem hazáig, mindkettőnél nekem kellett úgy manőverezni, hogy elkerüljem a bajt. De kérdezem én: mi lenne ezekkel a biciklisekkel, ha magukhoz hasonló közlekedési mentalitású autóssal futnak össze egy esős reggelen? Akkor ki fogja elkerülni a bajt?