A mai csoda már három napig sem tart

Ciki lenne, ha egy ügynökdossziét böngészgető kíváncsiskodó kiderítené, hogy a diktatúra időszakában jelentéseket írogattam mondjuk az egyik munkatársamról. Mosakodhatnék, hogy nem is igaz, az nem is én voltam. Esetleg a sarokba szorítottak, megzsaroltak, és a jelentéseim tele voltak dezinformációkkal. Egy-két napig talán furcsán néznének rám az ismerőseim. Olyan is akadna, aki nem fogadná a köszönésemet. Abban azonban biztos vagyok – mert eddig is így volt –, hogy rövid idő múlva megnyugodnának a kedélyek, majd mintha mi sem történt volna, elfelejtené mindenki az egészet. Tehát nem nagy ügy, ha valakinek előkerül a beszervezési kartonja. A csoda már három napig sem tart.
Annak viszont örülnék, ha kiderülne, hogy rólam irkált valaki titkos jelentéseket a belügynek. Manapság jól jönnek ezek az információk az embernek, meg hát a hiúság! Ugyanis néhány rólam készült jelentés azt igazolná számomra, hogy igenis voltam valaki azokban a szürke években. Érdemesnek tartottak a figyelemre és kijelentéseimet papíron is megörökítették. Következésképpen nem haragudnék a besúgóra, inkább köszönetet mondanék neki, hogy éppen én voltam a választottja. Ezért is támogatom azt a leporolt elképzelést, hogy minden titkos ügyet hozzanak nyilvánosságra.
Persze csak humorizáltam. De hát már képtelen vagyok az egészet komolyan venni!