Gádorost tartja a Betlehemének Pisont István

– Májusban ünnepelte ötvenedik születésnapját, rá bő két hétre edzői karrierje legnagyobb sikerét elérve a Honvéddal megnyerte a Magyar Kupát.

– Nagyon boldog vagyok! Még csak most csöppentem bele az NB I. világába. Néhány hónapos szakmai munka után érkezett el ez a siker. Elbizakodottá nem válhatunk, sokat kell még dolgoznunk.

– Mit gondol, a Magyar Kupa-győzelem szerződést érhet a következő szezonra?

– Erről még nem tudok nyilatkozni, a szerződésem a nyár végéig szól. A bajnokságra koncentrálok a csapatommal.

– Amikor az edzői pályára lépett, gondolta volna, hogy mit választott?

– Még vecsési játékosként nagy hittel kezdtem bele. Végigjártam a lépcsőfokokat, a B licenctől a Pro licenc megszerzéséig. Hat és fél évig dolgoztam az utánpótlás-válogatottal, az U17-esekkel kijutottunk az Eb-re, tagja voltam Egervári Sándor stábjának, amely Egyiptomban 3. lett az U20-as vébén. Erősödött bennem a tudat, hogy ezen a pályán szeretnék maradni, bővült a szakmai repertoárom, megéreztem a pedagógiai részt is, a játékosokkal való megfelelő kommunikációt. Egy edzőnek a legfontosabb, hogy megkapja a bizalmat. A klubvezetők többsége sajnos sokáig a külföldi edzőkben bízott.

– Nyilatkozta, hogy emberként és edzőként is jobb akar lenni.

– Az emberi értékek nagyon fontosak. Ha jönnek az eredmények, könnyen el lehet szállni. Én azonban soha nem akarom elfelejteni, honnan érkeztem.

– Mit jelent Önnek Gádoros?

– Nagyon sokat, az az én Betlehemem. Ha csak tehetem, hazamegyek. Ott élnek a testvéreim, a rokonság, a barátaim. Olyan színhely, amit soha nem lehet elfelejteni. A cigányság, a magyarság körében is nagy szeretet övezett bennünket. Az iskolában a tanárok, a falu, a szövetkezet vezetése is minden segítséget megadott.

– Sosem zavarta, hogy összehasonlították az édesapjával?

– Nem éreztem emiatt nyomást, sőt, a testvéreim sem. Hihetetlenül büszke voltam, amikor mondták, hogy a Csucsa fia, a Trézi milyen ügyes. Mondták, hogy „Soha nem leszel olyan jó futballista, mint apád!”, de ez nem bántott. Sajnos nem láttam focizni, de örültem, hogy ilyen szépen beszéltek róla. Amikor külön ment édesanyámtól, nehéz helyzetbe került, de mi soha nem hagytuk el őt.

– Nagyon hamar kitűnt átlagon felüli tehetségével, ám nehezen engedték el.

– Szombati Gyuri bácsi, az Előre utánpótlásedzője ismert a megyei serdülőválogatottból, és szerette volna, ha bekerülök Békéscsabára. Szerettem is volna menni, de az édesanyám a testvérem példája miatt nem engedett el addig, amíg ki nem tanulom az esztergályosszakmát. Orosházán ez sikerült, amiért hálás vagyok anyunak.

– A Honvédhoz kerülve rögtön bajnokságot és kupát nyert, majd a válogatottban is bemutatkozhatott Argentína ellen.

– Nem éreztem, hogy ilyen gyors lesz az előrelépés. A gádorosi évek után egy hónapig játszottam Szarvason, majd mentem a Honvédhoz. Eltiltások miatt Both József bátran nyúlt a fiatalokhoz, így kerültem be én is a csapatba, és jött a bajnoki cím, a kupagyőzelem, a válogatottbeli meghívó.

– Tehetségére külföldön is hamar felfigyeltek. Izraelbe igazolt, ahol összesen hat és fél évet töltött el, de közben a Bundesligában is megfordult.

– Nem éreztem jól magam Frankfurtban, ahol a másodosztályból felkerült csapathoz kerültem. Hároméves szerződést kötöttek velem, játszottam is tizennyolc mérkőzést, de az nem az én világom volt. A Beitar Jeruzsálemmel kétszer bajnokságot és a Toto Kupát, a tulajdonképpeni Ligakupát, majd a frankfurti év után a Hapoel Tel-Avivval dupláztunk, és ismét megnyertük a Toto Kupát. Kétszer választottak az év játékosának. Huszonnyolc éves voltam, vissza akartam kerülni a válogatottba, azért azt láttam a legjobbnak, ha visszamegyek Izraelbe. A Hapoellel bejutottunk az UEFA-kupa legjobb nyolc csapata közé, kivertük a Chelsea-t is, végül csak az AC Milan tudott megállítani bennünket.

– Sosem titkolta, hogy a hitnek is nagy szerepe van az életében.

– A neveltetésemből is ered, még ministráltam is a gádorosi katolikus templomban, voltam elsőáldozó is. Ha játékosként vagy edzőként külföldön jártam, az első utam a templomba vezetett, hogy hálát adjak az Istennek az életemért, a családo­mért, a pályafutásomért. Van még egy történetem is ezzel kapcsolatban. Tizenhét évesen autóbaleset ért, s emiatt lemaradtam az akkor Bicskei Bertalan vezette korosztályos válogatott izraeli túrájáról. Nagyon­ sírtam, mire édesanyám azzal­ vigasztalt, hogy amit szívből szeretnék, azt megadja a Jóisten­. Szerettem még volna kijutni a Szentföldre, Jézus születésének a helyszínére, ami később játékosként meg is adatott, hat és fél évet tölthettem el Izraelben.

Névjegy

Született: 1970. május 16., Orosháza

Csapatai játékosként: Gádoros (1978–88); Szarvas (1988), Honvéd (1988–94), Charleroi (belga, 1994–95), B. Jeruzsálem (izraeli, 1995–98), E. Frankfurt (német, 1998–99), H. Tel-Aviv (izraeli, 1999–02), Asdód (izraeli, 2002–03), Jehuda (izraeli, 2003), MTK (2004–2004), Vecsés (2004–2008), Sárisáp (2009), SZAC (2010). Edzőként: Vecsés (2007–08), Magyar up. vál. (2008–15), SZAC up. (2015), Diósgyőr másodedző (2016), MFA (2016–17), Honvéd-MFA (2017–20), Honvéd (2020–

Válogatottság: 31 (1 gól). Játékosként: magyar bajnok (3) és kupagyőztes (1), izraeli bajnok (3) és kupagyőztes (1), UEFA-kupa-negyeddöntős. Edzőként: 1-szeres kupagyőztes (2020).