Állattenyésztés: újabb téves állítás terjed, Békésben is kikérik maguknak

Míg az állattenyésztés-ellenes közbeszéd képviselői rendre azt hangoztatják, hogy az ágazat veszélyezteti a lakossági ivóvízkészleteket, a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara (NAK) szerint a tények mást mondanak. Az objektív mutatókon alapuló kutatások szerint az állattenyésztés vízigényének jelentős részét a zöld víz, azaz a csapadék biztosítja.

Újabb kihívások előtt a gazdálkodók Békésben is

A NAK-nál hangsúlyozták, kiemelt feladatuknak tekintik, hogy eloszlassák az állattenyésztést, állattartartást és az állatitermék-előállítást övező tévhiteket. Emellett bemutassák az ágazat valódi helyzetét, valamint a gazdaságban, a társadalomban és az ökoszisztémában betöltött szerepét. Miközben társadalmi szempontból az élelmezés- és ivóvízbiztonság az egész világon stratégiai kérdéssé vált, a klímaváltozás kedvezőtlen hatásai újabb és újabb kihívások elé állítják a gazdálkodókat Békésben is.

Az agrárkamaránál kiemelték, a tiszta és biztonságos ivóvízhez való hozzáférés minden ember alapvető joga, az ivóvíz az élet létfontosságú alapeleme. A víz tehát olyan értékes erőforrás, amit a gazdaság minden szektorának meg kell őriznie, beleértve a mezőgazdaságot és az állattenyésztést is.

Állattenyésztés és zöld, kék, szürke víz

– Gyakran hangoztatott állítás, hogy 1 kg marhahús előállításához 15 000 liter vízre van szükség. Ez azonban tipikusan egy olyan sokkoló kijelentés, ami ugyan jól mutat az újságok címlapján, a tudományosan is alátámasztott tényekhez, adatokhoz azonban kevés köze van – ecsetelték a NAK-nál. – Egy-egy ágazat tényleges vízfelhasználásának megítéléséhez objektív mutatókra van szükség. Ilyen például a „vízlábnyom”, az édesvíz-felhasználás mutatója, amely nemcsak a fogyasztó vagy a termelő közvetlen, hanem közvetett vízfelhasználását is vizsgálja. Valójában háromféle vízforrást tartalmaz: a kék vizet (az állatok felszíni vagy felszín alatti forrásból származó vízfogyasztása és az öntözés), a szürke vizet (a szennyvíz tisztításából és újrafeldolgozásából eredő használt víz) és a zöld vizet (csapadék).

Az agrárkamaránál kifejtették, ezen módszertan alapján elmondható, hogy az állattenyésztéshez köthető átlagos vízfogyasztásnak jelentős része zöld víz, vagyis csapadék, amely a talajba beszivárogva és a növények által elpárologtatva visszatér a vízkörforgásba. Ha tehát a zöld vizet kivesszük a számításból, a kutatók állítása szerint – globális szinten – 1 kg marhahús előállításához 550-700 liter vízre van szükség. Ebből pedig – a francia Állami Agrártudományi Kutatóintézet (INRAE) adatai szerint – csupán 50 liter a kék víz.

A takarmánytól is függ, mennyi vízre van szüksége a jószágnak

– A tudósok becslései szerint az állattenyésztés a globális édesvízkészlet mindössze 8 százalékát használja fel – emelték ki az agrárkamaránál. – Ha figyelembe vesszük a kék mellett a szürke vizet is, amely versenybe szállhat az édesvíz-fogyasztással, a becslések szerint az állattenyésztés a globális vízkészlet 13 százalékát használja el, nagy részét az intenzív takarmányozáson keresztül.

 A kamaránál szóltak arról, az állattenyésztést és a vízhiányt helyi szinten kell értékelni. Arra azonban nincs bizonyíték, hogy az állattenyésztés jelenléte összefügg a vízhiány kialakulásának kockázatával. A jobb gazdálkodási gyakorlatok ugyanakkor segíthetnek csökkenteni az állattenyésztés ökológiai lábnyomát.

– Európában korlátozott a mozgástér az állattenyésztés közvetlen vízfogyasztásának javítására, mivel a rendszerek már most is jól optimalizáltak – mondták az agrárkamaránál. – Minél nagyobb a takarmány víztartalma, annál kevesebb ivóvízre van szüksége az állatoknak. A friss fű vagy szilázs arányának növelése a takarmányban tehát csökkenti az ivóvízbevitelt. Az állattartásnak ráadásul pozitív hatása is lehet a vízkészletekre, például amikor a mocsaras-lápos területeket a lecsapolás helyett legeltetjük.

Összevetették a tehéntej és a mandulatej előállításának vízigényét

A NAK-nál közölték, az állati termékekhez felhasznált víz mennyiségét érdemes összevetni a manapság oly divatosnak számító alternatív termékek előállításával. Egy 2019-ben megjelent kutatás szerint egy liter tehéntej előállításához 8 liter vízre van szükség, szemben a „mandulatejjel”, amely előállításához 158 liter víz szükséges. Egy korábbi tanulmány  szerint, míg az állattenyésztés „vízlábnyoma” 93 százalékban zöld vízből áll, egy olyan növényi alternatíva, mint a szójaburger, vízlábnyomának 69 százalékát teszi ki a zöld víz, a fennmaradó mennyiséget pedig a kék és szürke víz adja, aminek a lakossági ivóvízkészletekre nézve nagyobb hatása van.