BEOL

Fantasztikus tehetséggel játszik sokféle fúvós hangszeren — legyen az fémből, fából vagy netán plasztikból — Szokolay Dongó Balázs. Folyamatosan járja a világot, turnézik. Többször koncertezett már Japánban, Hollandiában, Franciaországban, Angliában, Olaszországban, Németországban, tavaly nagy sikert aratott Kínában. Ha teheti, hazatér szülővárosba, Tótkomlósra. Mi békéscsabai látogatásakor faggattuk. Kíváncsiak voltunk, megkülönböztető jelzőként használja-e nevében a Dongót.

— Nem vagyok rokonságban az orosházi díszpolgárral, a zeneszerző Szokolay Sándorral. Igaz, a fiával, Balázzsal együtt dolgozunk. Ő zongorázik Bartókot, Kodályt, én meg adom hozzá a népzenét. A nevünk ugyanaz, a Dongó kivételével. Azért választottam, mert a kis bogárhoz hasonlóan zümmögök én is a hangszereimmel.

— Édesapja köztiszteletben álló pedagógus, festő és gyűjtő, testvérei a helyi fúvószenekar oszlopos tagjai voltak Tótkomlóson. Önt gyermekként vonzotta a népzene?
— Édesapám néprajzi gyűjteménye között éltem. A tésztaszűrők és a tulipános ládák között nőttem fel. Bárhol járok a világban, ha ilyet látok, feliratozás nélkül is megismerem mindet. Apám sokat festett, legfőbb témája a régi paraszti kultúra volt. Talán a hatására dédelgetek magamban festői ambíciókat. Ő biztatott arra, legyek rajztanár, amikor a pályaválasztás okozott fejtörést. Érdekelt a zene is, de nem a testvéreim hangszerei varázsoltak el. Kilógtam a sorból, pedig tanultam trombitálni. Gyerekként persze nem értettem a lényegét. Később jazzfesztiválokra jártam. A komlósi Rusznák György bluesgitáros és csapata hajdan a Vasútiban játszott. Félórákat kaptam tőlük, szájharmonikázhattam esténként a közönség előtt. Csak ezután találtam rá zenei utamra. A népi kultúra iránti vonzódásomat otthonról hoztam, majd jött a nagy találkozás a dudával. Amikor megfújtam, azt mondtam: ez kell!

— A klasszikus zenészekkel szemben a közönség elvárásai ismertek. A duda művészétől mit várnak?
— Ez a műfaj még alig létezik. A média lassan vesz tudomást arról például, hogy van magyar duda. Számtalanszor megkapom a kérdést: honnan vettem a skót dudát. Én a Kárpát-medencei népzenét tanulmányozom. A népdalfeldolgozásokat egyszerűen elnevezték world musicnak. Számomra ez teljesen érthetetlen.

— A népzene magyar közvetítője, zeneszerző, énekesek kísérője. A Csínom Palkó című darabban hogy érezte magát?
— Ez egy igazi kirándulás volt számomra. Bátorság kellett ahhoz, hogy Farkas Ferenc művét népzenei gesztusrendszerrel adjuk elő. Előadás közben nem úgy ragaszkodtunk a kottához, ahogy a szimfonikus zenekari gyakorlatban megszokott. Népzenészként nyúltam az anyaghoz. Jó kritikákat kaptam.

— Igaz, hogy erőssége az improvizálás?
— Nekem nagyon fontos! A Kárpát-medencei folklór tanulmányozása során kezdtem foglalkozni népzene-feldolgozással és improvizációval. A népzenetanulás közben születtek saját kompozícióim, és azok az improvizatív zenei alapok, amelyek magukon hordozzák a régmúlt magyar, román, szerb, horvát, szlovák és cigány kultúráját, és ugyanakkor modern, kortárs hangvételűek.

— A Skót Királyi Akadémia meghívására már Skóciában is tartott előadást a dudáról.
— A skót turnén megismerkedtem egy kiváló dudással, aki később meghívott erre az előadásra. Ott komoly dudaszervezetek működnek, dudafesztiválokat szerveznek. Korábban nekem csak magyar dudám volt, de már építettem horvát és szerb hangszert is.

— Kevés idejének egy részét Békéscsabán és Tótkomlóson tölti. Hová tér haza?
— Akkor érzem magam hitelesnek, ha Tótkomlósról érkezőnek tekintenek. Fővárosiként vagyok büszke vidéki értékeimre. Népzenészként urbanizált közegben élek, de mintha itt most csak ideiglenesen lennék elszállásolva. Vettem egy parasztházat Tótkomlóson, családi és alkotóműhely funkciója van. Ha kell, ez az elvonulás helye is. Ráadásul nagyon jó újra édesapám dolgai között lenni.