Félszáz év után ismét igent mondott három házaspár

„Nekünk sikerült, 50 éve együtt!” Ez a transzparens fogadta az aranylakodalmi násznépet a lőkösházi művelődési ház színpadánál. Régen, ha nem sátoros lagzit rendeztek, akkor legtöbbször a „kultúr” adott otthont egy-egy településen az esküvőt követő mulatságnak. Az aranylakodalmaknál az 50 stimmel, de Janovicz Andrásék megtoldották plusz öttel. Így ők öt év múlva már a gyémántlakodalmukat ünneplik.

Viszokai Jánostól jött az ötlet, hogy több pár ülje meg egy esküvő és mulatság keretében az aranylakodalmát. Jó ötletekben nincs hiány a pékmesternél, elég, ha a lőkösházi kenyeret vagy a WAMSZ zenekart említjük. Egyszerűen benne van a boogie, imádott zenélni, és miután szögre akasztotta a basszusgitárt, a szaxofont, fölös energiáit gyerekek zenei oktatásával vezette le. Összehívta a faluban az érdeklődő nebulókat, köztük volt két fia, Róbert és Bertold is, és először citerázni tanította őket.

A citerát aztán felváltotta a gitár, a basszusgitár, a dob, az orgona. Felesége találta ki a nevet a tagok kezdőbetűiből: WAMSZ. A tinédzserek közül Viszokai Róbert énekelt és szólógitározott, Viszokai Bertold dobolt, Almási László billentyűzött, Mohácsi László akkordgitározott és Szántó György basszusgitározott. A tizenévesekből álló, popot és rockot játszó zenekarért rajongtak szerte az országban, játszottak egy színpadon az Express-szel, a Hungáriával, a V’ Moto-Rockkal, a KFT-vel.

Viszokai János és a másik két házaspár aranylakodalmán hasonlóan ismert és közkedvelt zenekar egykori tagjai játszottak, mégpedig a 3+2 együttesből. A Kombiné, kombiné, csipkés kombiné vagy a Rendes ember én már nem leszek hosszú ideig vezette a slágerlistákat, most Góbor Attila és Burai Károly is az A.N.T. zenekart erősíti. Az Abszolút Nosztalgikus Társaságban zenél Faragó László és Ikotin Rudolf is. Ahogy utóbbi fogalmazott: nem nikotin, és nem Kóbor, bár Góbort már hívták azzal: ugye ő az Omega énekese?

A szertartást Haluska Mihályné Piroska lőkösházi anyakönyvvezető tartotta, és szentesítette a párok megerősítését, hogy egy életen át egymás mellett maradnak. Férjek és feleségek ismét kijelentették: igen.

Közben ott volt hangban Demjén Ferenc is. Amikor felhúzták egymás ujjaira a gyűrűket a párok, szólt a dal: „Hogyan tudnék élni nélküled, hisz rólad szól az élet. Nem történhet semmi sem veled, míg létezem, és érzek. Hogyan tudnék élni nélküled, összeköt az élet. És az ami nélküled lehet, nem kell sosem.”

Természetesen a vőfély sem hiányozhatott, a gyulai Szabó László személyében.

– Második szomszédomék voltak Mohácsi Györgyék Lőkösházán, ahol felnőttem, de jól ismertem Viszokai Jánosékat is – mesélte a vőfély. Hozzátette, a hagyományőrzés is jelen volt a lagziban, hiszen kapirgálós tyúkokat kopasztottak a csigatésztás lakodalmi leveshez, amit sertéspörkölt, majd sültek követtek, az éjféli emeletes torták után pedig még töltött káposzta is érkezett. A hangulat többször is a tetőfokára hágott, gyerekek, fiatalok, idősek egyaránt ropták a táncot.

A lagziban a szerelem, a szeretet ugyanúgy szóba került, mint a család, a házaspárok gyermekei, unokái, ahogy az egy aranylakodalomnál dukál. Corvus-Kora Róbert lőkösházi képzőművész így fogalmazott: ezt festeni lehetne. Persze, a festés nála nemcsak szóbeszéd, hiszen már készen áll hetedik panorámaképe, a Golgota vázlataival.

És hogy mit mondott a násznép? Közös felkiáltással azt, hogy éljenek az aranypárok, és legyünk itt együtt a gyémántlakodalmon is.