„Humor nélkül nem lehet élni”

– Mit szólna, ha most egy viccet kérnék?
– Ez minden humorista átka, ez a legnagyobb képtelenség, ami kérhető. De nem is tartom magam olyan típusnak, aki az asztalnál szórakoztató tud lenni. Van egyfajta berögződés a közönség egy részében. Szeretik azzal azonosítani az embert, akit a tévében látnak.

– A Csak szeretet legyen! című önéletrajzi könyve az ajánló szerint vigasztalan gyermekkoráról is szól. Van azért benne humor is?
– Igen, hiszen az életfilozófiám, hogy humor nélkül nem lehet élni, segít a traumák feldolgozásában. A szépirodalmi könyveimben – így a Hűség árvája címűben – is vannak poénok, nem tudom megtagadni önmagam. Noha nem annyi, mint a paródiákban.

– Mi táplálta a hitet a reménytelenségben, amikor nevelőintézetben volt?
– Egyrészt az istenszeretet, ami nem kötődött semmiféle valláshoz, mivel akkor még gyermek voltam. Másrészt hittem önmagamban, hogy én lehetek a kiválasztott. Azonban azt hiszem, hogy minden ember kiválasztott, senki sem veszhet el. Ezek bőven elegendők a lelki békéhez.

[caption id="" align="alignleft" width="430"] Fotó: Imre György
[/caption]
– Bárki elérhet bármit?
– Ez így azért nem igaz. Hiszek az újraszületésben és abban, hogy nem véletlen kerül valaki olyan helyre, ahol szinte semmilyen esélye nincs. A nagy számokat nézve kicsi a lehetőség a kitörésre, ha valaki hátrányos helyzetből indul, persze nem kizárt. Minden attól függ, hogy mire rendelte a sors.

– Mikor érezte, hogy a humor perspektívát jelenthet?
– Tizenöt évesen ismerkedtem meg Farkasházy Tivadarral, elvitt ide-oda fellépni. Akkor azt tapasztaltam, hogy jó vagyok, legalábbis nem rossz. A közönség értékelte, amit csináltam, amiben egyrészt ott lehetett a tehetség, másrészt az újdonság is. Gábor Szilveszterrel indultam, aztán jött Olivér, akivel már nyerőbb párost alkottunk. Akkor már jobban lehetett érezni a sikert.

– Immár két évtizedre nyúlik vissza a kapcsolatuk. Sosem voltak benne hullámvölgyek?
– Az tagadhatatlan, hogy különböző emberek vagyunk. Nem volt könnyű összecsiszolódni: Olivér bohém, laza, nyitott, életigenlő, mint ahogy én is, de jóval zárkózottabb, csendesebb, elmélyültebb formában. Ezt a különbséget a kezdetekkor nehéz volt tolerálni, voltak rosszabb időszakok, de ilyenről mára nem lehet beszélni.

– Mi alapján dől el, hogy kit parodizálnak ki?
– Főleg Olivér és én döntök, de a maszkmesternek is van beleszólása. Hogy közülünk ki kit figuráz ki, leginkább attól függ, szőke vagy barna az illető, illetve mostanság sajnos a súlynak is szerepe van. Az aktualitások is fontosak, olykor jobban, mint a karakterek.

– Mitől lesz jó egy paródia?
– Ha tízből kilencen ráismernek anélkül az illetőre, hogy a neve ki lenne írva, és még nevetnek is rajta. Olyan tulajdonságokat kell felnagyítani, ami igencsak jellemző rá.

– Sosem volt ebből sértődés?
– Ezen én magam is elgondolkodtam már: az önértékelési problémákon, hogy ki miért kompenzál, hogy milyen pszichológiai esetek vannak. A paródia mindenkit bánt valamilyen szinten, hiszen valakinek az énképére épül, ami nagyon fontos egy emberben. Azt figurázza ki, ami élteti, ami értelmet ad számára. Ennek szerintem senki sem örül, bár visszajelzés csak ritkán jön. Külföldön még többet megengednek maguknak a humoristák. Itt viszont régimódiak, vaskalaposak az emberek, amit egyébként nem bánok, hiszen nem kelt egy-egy poén bennem lelkiismeret-furdalást. De egy vérbeli humorista egy jó poénért bármire képes.

– A paródia során az ember alárendeli magát annak a karakternek és jellegzetes vonásainak, akit éppen utánoz. Az írás viszont nagyobb távlatokat nyit. Mindkettő a megfigyelésen alapul, de abban a magam ura lehetek, nagyobb szabadságot jelent – fogalmazott Bagi Iván. Példaképnek tekinti, szereti Lev Tolsztojt, Dosztojevszkijt, Kafkát, George Orwellt, a költők közül pedig Radnóti Miklós és József Attila műveit kedveli.

– Hogy mi ad ihletet? Ha az ember kiszakad a megszokott közegből. Nem tudom, de szokás azt mondani, hogy a fájdalom, a szenvedés is szárnyakat ad. Fontos ambíció számomra, hogy a könyveim segítséget adhassanak, vallom, hogy egy könyv jó hatással lehet az emberre.
 

– A paródia során az ember alárendeli magát annak a karakternek és jellegzetes vonásainak, akit éppen utánoz. Az írás viszont nagyobb távlatokat nyit. Mindkettő a megfigyelésen alapul, de abban a magam ura lehetek, nagyobb szabadságot jelent – fogalmazott Bagi Iván. Példaképnek tekinti, szereti Lev Tolsztojt, Dosztojevszkijt, Kafkát, George Orwellt, a költők közül pedig Radnóti Miklós és József Attila műveit kedveli.

– Hogy mi ad ihletet? Ha az ember kiszakad a megszokott közegből. Nem tudom, de szokás azt mondani, hogy a fájdalom, a szenvedés is szárnyakat ad. Fontos ambíció számomra, hogy a könyveim segítséget adhassanak, vallom, hogy egy könyv jó hatással lehet az emberre. Fotó: Imre György -->