Szabad ez a hely?

Nem, nem ülhet le – vetette oda félvállról az egyik zsúfolt távolsági buszon a nem túl szerény, húszas éveiben járó fiatalember egy idősebb férfinak, aki megkérdezte tőle, hogy leülhet-e mellé. A fiatal mellett csak a saját táskája foglalta a helyet az ülésen, mégsem volt hajlandó arrébb tenni, vagy az ölébe venni. Elnézte, hogy a buszon, ahol lépni nem lehetett, álljanak. Egyébként is gyakran előfordul, hogy a táskáknak köszönhetően sikerül megfelezni az ülőhelyeket. Szakemberek biztosan el tudnák mondani, hogy miért van ez így, és azt is, hogy kinek lenne a dolga, hogy ne hagyja, hogy gyakran idősek, vagy éppen gyermekek állni legyenek kénytelenek, miközben csomagok trónolnak az ülőhelyeken.