2023.01.31. 15:58
Családja sorsáról és kitelepítéséről írt könyvet Visky András
Visky András Kitelepítés című könyvének bemutatóját tartották hétfőn Békéscsabán, a Munkácsy Mihály Múzeumban. Az eseményen az érdeklődők bepillantást nyerhettek a regény történetébe és a megírásának folyamatába is. A József Attila-díjas szerzővel Elek Tibor irodalomtörténész és Farkas Wellmann Éva költő beszélgetett.
Farkas Wellmann Éva, Visky András és Elek Tibor
Fotó: Für Henrik
A Kitelepítés című regény bemutatóját a Bárka szerkesztősége, a Békéscsabai Jókai Színház, a Körös Irodalmi Társaság és a Munkácsy Mihály Múzeum együttesen hívta életre. Az eseményen elsőként Elek Tibor köszöntötte a jelenlévőket. Elmondta, Visky András könyvbemutatója több szempontból is rendhagyó. Részben a helyszín miatt, hiszen a csabai múzeum kiállításának köntösében ritkán tartanak ilyen rendezvényt, másrészt a regény története miatt, hiszen az véleménye szerint egy múzeumban, a történelmi környezetbe bátran elhelyezhető.
Az irodalomtörténész kifejtette, műfaját tekintve a Kitelepítést lehet említeni családregényként, szerelmes regényként, memoárként, illetve láger regényként is, ami a mű összetettségét mutatja.
Elek Tibor azzal a kérdéssel fordult Visky Andráshoz, hogy a könyvben valóságot, vagy fikciót olvashatunk-e, illetve azt kérte tőle kifejteni, hogy édesapját valójában miért tartóztatták le, és miért ítélték 22 év börtönre, a családját pedig miért telepítették ki a Duna-deltával határos Baragan sztyeppe egyik lágerébe. Ezekkel kezdődik ugyanis a történet.
Visky András elmondta, Nagyszalontán indul a történet, ahol a valóságban ő nem volt jelen, idősebb testvérei viszont átélték szüleikkel a kezdeteket. Édesapja ott volt református lelkész, és 1958 pünkösdjén tartóztatták le. A vádirat szerint egy földalatti államellenes tevékenység fejeként ítélték el. Ebben a perben 22-en szerepeltek, édesapja pedig pont ennyi év büntetést kapott, amihez vagyonelkobzás párosult. A szerzőtől megtudtuk, a vádlottak között két nő is volt, egyikük a keresztanyja. Folytatta, a vádiratban továbbá az is szerepelt, hogy
apját a közben már összeomlott Horthy-rendszer emberei dobták át a határon azért, hogy a korszak ügynökeként tevékenykedjen Romániában. Szülei ugyanis 1946-ban szöktek át Magyarországról a szomszédos országba.
A szerző visszaemlékezett, az első titkosszolgálati jelentés édesapjáról 1948 elején született meg, onnantól követték a tevékenységét, és egyre inkább szorult körülötte a hurok. Majd az 1956-os magyarországi események nagy pánikot szültek Romániában, hiszen politikus főszereplőit Snagovba deportálták. Tehát az ország szerepet vállalt abban, hogy a forradalmat hatékonyabban rendezzék le. 1958-ban pedig megindult egy nagy tisztogatás, amely a történészek szerint legkevesebb 40 000 személyt érintett. Családja is közöttük volt.
Édesapja elítélése után, egyéves korában édesanyját is kitelepítették vele és testvéreivel együtt a Duna-deltába.
Hozzátette, a faluban, ahol előtte éltek szerették és segítették a családját, ami nem tetszett a hatóságoknak. Közben anyjáról is készült egy büntetőjogi aktacsomó, tehát fontolgatták, hogy börtönbe zárják őt is. Ellenforradalmárnak tekintették, hét gyermekével együtt. Még őt, magát is, mindössze kétéves korában megbélyegezték ezzel a címmel. Így működött a diktatúra.
Lényegében évtizedek alatt született meg regénye
Farkas Wellmann Éva kérdésére Visky András elárulta, az első tudatos emléke az, hogy éppen kitelepítik a családjával együtt, ő szomjas, anyja pedig tehetetlenül sír. A regény összeállításáról elmondta, az lényegében 17 év munkájának eredménye, hiszen mindaz, amit a megírásáig csinált, beleértve a színházat is, a könyv felé vezette el. Hozzátette, sokszor nekiállt a témának, és nehezen találta a megszólalás módját, ami mostanra sikerült. Megtudtuk, mivel a történtekkor még kisgyermek volt, ezért számos élményt testvéreitől gyűjtött be. Ami viszont az írásnál fontos volt számára, az az élő beszéd. Így lehet olyan érzése az olvasónak, mintha mesélné neki valaki a történetet.
