Világsztárok ették az orosházi Tercsi József főztjét

– Amikor beiratkozott a szakácsiskolába, volt valami családi indíttatása?

– Édesanyám a hódmezővásárhelyi kötöttárugyár konyháján volt 30 évig szakács, imádta a munkáját, arra nagyon igényes volt. Sokat tanultunk tőle. Nővérem már 11 évesen megkopasztotta a szárnyast. Én lehettem öt-hat esztendős, amikor paprikás csirkét főztünk, mire hazatért anyukánk. Valahogy így kezdődött… Olyan mesterem lett a szakiskolában Kruzslicz Béla személyében, akihez még ma is visszajárok. Mindig jó iránymutatásokat kapok tőle. Az alapok után, első versenyem előtt is tőle kértem tanácsot.

– És emlékszik is arra a bizonyos első szakácsversenyére?

– Gundel Ferenc volt a zsűri elnöke. Gyümölcsös túrós kuglófot is készítettem. Megnyertem a versenyt, és Gundel Ferenc azt mondta a többieknek, ne restelljék elkérni tőlem, a fiataltól a receptet.

– Nagyon sok versenyt nyert, vidéki szakácsként megjegyezték a nevét, felfigyeltek munkásságára. Mikor terjesztették fel a mesterszakács címre?

– Egyéniben és csapatban is jeleskedtem, illetve számos hazai és nemzetközi versenyről csillogó eredményekkel tértünk haza. Harmincévesen 400 vendég előtt érdemeltem ki a mesterszakács címet. Nehéz, de szép feladat volt.

– A békéscsabai Kakas után az Alföld Hotel éttermében dolgozott a nyitástól kezdve sok éven át. A nevéhez fűződik az orosházi tányéros nevezetű, tartalmas leves. Büszke lehet rá, hiszen máig közkedvelt.

– Már a nyitáskor, az induló étlapon szerepelt, 1981-ben. Sikerének a titka a gazdag fűszerezés, a savanykás íz, a magyaros ízvilág.

– Többször nyilatkozta, mekkora élményt jelentett kijutni az 1992-es spanyolországi, sevillai világkiállításra, és ott fél éven át főzni a Makovecz-pavilonban.

– A magyar szakácsválogatott tagjává egy szegedi kollégával együtt válogattak be. Csupán ketten voltunk vidékiek. Fantasztikus lehetőség volt ez a szakmai pályámon. Egy álom vált valóra, mint a mesékben. Éjjel s nappal dolgoztunk, én meg jegyzeteltem, gyűjtöttem a receptúrákat, miközben olyan világsztárok ebédeltek, vacsoráztak a magyar pavilonban, mint Alain Delon színész vagy José Carreras operaénekes.

– Azt mondta, táskájában most is ott lapul néhány feljegyzés. Otthonában háromszáznál is több szakácskönyv van. Folyton tanult, gyűjtötte a tudást, a tapasztalást…

– Azt állandóan frissíteni kell(ett). Amikor Orosházára kerültem, emlékszem, a helyiek nehezen fogadtak el, rengeteget kellett főznöm azért, hogy elismerjék a hozzáértésemet. Majd megtört a jég. Ötvenkét év alatt a ranglétra minden fokát megjártam. A tanulásnak is köszönhetem, hogy idáig eljutottam, no és a páromnak, Julikának, aki szakmabeliként – kiváló cukrász – eltűrte a sok hétvégi távollétet. Elfogadta, hogy szombaton és vasárnap, ünnepnapokon is a munkámnak élek. Azzal hálálom meg, hogy otthon mindig én főzök.

Konyhafőnökként vonult nyugdíjba

Tercsi József Kunszentmártonban született 1954-ben. Szakács-szakmunkásbizonyítványát 1971-ben szerezte. Békéscsabán a Kakas Étterem konyhafőnöke lett 1977-ben. 1980-ban érkezett Orosházára, előkészítette a Hotel Alföld megnyitását, s ott dolgozott 1992-ig.

Nyolc esztendőn át dolgozott a Balatonon, rövidebb ideig az NDK-ban, az NSZK-ban, Ausztriában is. Orosházán a Pipacs étterem megnyitásától, 2009-től, nyugdíjba vonulásáig ő volt a konyhafőnök. Három bogrács zúzapörköltet főzött búcsúzóul. Hobbija a főzés és az utazás.