Tovább jár a gyulai 48-as klub nyomdokain Kiss János

– Bár a 48-as klub már több mint húsz éve bezárt, a legtöbben mégis összekötik a nevét a legendás szórakozóhellyel.

– Azt hiszem, ez nem is fog megváltozni. 1991-et írtunk, amikor 19-20 évesen Ökrös Gergő barátommal megszerveztük a rendszerváltást követő első Erkel Diákünnepeket, amelyen 1700-an vettek részt. Ezután keresett meg minket az akkor már neves zenésznek számító Hevesi Tamás, hogy nem lenne-e kedvünk belgiumi mintára egy klubot életre hívni Gyulán. Belevágtunk, kibéreltük a kis mozit, és a dolog két héten belül elkezdett működni. A klubélet egyébként is a virágkorát élte ekkor Magyarországon, maga a Sziget fesztivál is ebből nőtte ki magát. Mi pedig volt, hogy egy héten négy rendezvényt is megszerveztünk. Kedden egy skót zenekar, csütörtökön az Edda, pénteken a Tankcsapda lépett fel, szombaton pedig szintén több száz érdeklődő jelenlétében néptáncház következett. A 48-as klub összművészeti jellegű volt, de a rock and roll dominált. Gergő 1992-ben kiszállt, így onnantól egyedül vittem a 48-ast, aminek közösségformáló szerepe is volt. Ebben az időszakban nem létezett virtuális világ, a fiatalok a klub emblémáját viselő pólót és kitűzőt hordtak. Volt egy komoly és összetartó törzsközönségünk, és például addig nem is zártunk be, amíg Sarkadra vagy éppen Békéscsabára el nem indultak az első buszok, vonatok.

– Mi vetett véget a 48-as klubnak?

– Sajnos a ’90-es évek második felében elkezdődött az élő zene mélyrepülése, több előadó egy CD-vel járva az országot elkezdett playbackelni, gyakorlatilag ezt csak a nagyvárosok klubjai élték túl. 1997-ben három koncertre összeállt az Európa Kiadó, amiből egyet Gyulán tartottak. Ez volt az én hattyúdalom, ezután elköltöztem Budapestre.

– Ahol előbb a zuglói művelődési központban dolgozott rendezvényszervezőként, igazgatóhelyettesként, tagintézmény-vezetőként, majd a ferencvárosi önkormányzatnál protokoll- és rendezvényszervezőként. Mi hozta haza?

– 2016 januárjában Katona Katalin ügyvezető és dr. Görgényi Ernő polgármester keresett meg a visszatérés gondolatával. Többször nemet mondtam, de annyira megtisztelő volt számomra, hogy a szülővárosomban számítanak rám, hogy hazajöttem. Mind Katona Katalin, mind dr. Görgényi Ernő arra kért, hogy az élő zenei életet igyekezzek felpezsdíteni, amihez valamennyi körülményt biztosítottak és szabad kezet adtak. Kicsit a 48-as klub nyomdokain elindult a Kultur Club Cafe a Pál Utcai Fiúkkal, a Kiscsillaggal, majd olyan csapatokkal, amelyek még nem vagy csak régen jártak Gyulán. A legnehezebb a mostani középiskolás korosztály megszólítása volt, szerencsére mára sikerült őket is elérni. Facebook-csoportunknak mára közel 2600 tagja van, ahol a kritikákat is szívesen fogadom. A zenekaroknak megtetszett a gyulai miliő, a hang- és fénytechnika, az odafigyelés és a menedzsmentek határozták el, hogy Gyulát régiós élő zenei központtá emelik. Ez az egész intézmény közös eredménye.

Szívesen járja a város utcáit

Kiss János legfontosabb célja­, hogy az értékeket képviselő, a közérdeklődésre számot tartó zenekarokat elhívja Gyulára­. Ugyanakkor neki is vannak kedvencei, különösen a Kispál és a Borz, illetve a csapat körüli­ zenei irányzat áll közel hozzá.

– Nem sok szabadidőm van, de amikor akad belőle, szívesen sétálok a városban zenét hallgatva. Gyula gyönyörű, felmegyek a várhoz, nézem a különleges utcákat, tereket, és ilyenkor rengeteg gondolat is születik.