Macskanő

Manci hatalmas csapkodások és óbégatások közepette keresi a piáját, Vili masszívan dohányzik, szigorúan a konnektor mellett. Jenőék úgy sütnek szalonnát, hogy még ablakot nyitni, teregetni sem lehet, Katikáék kéménye ránk dől, mielőtt kifüstölnének minket.

Rossz szomszédság, török átok

A fenti sorok nem teljesen a képzelet szüleményei, legtöbbünk élete során egyszer átéli a „rossz szomszédság török átok” című többfelvonásos drámát. Engem tenyerén hordoz a Jóisten, kedveljük egymást a környélbeliekkel. Bele sem merek gondolni, milyen, amikor markáns gyűlölet feszül a telekhatárokon. Elképedve néztem, micsoda poklot szenvedhettek el azok, akiknek a szomszédja több mint száz beteg, fertőzött macskával élt együtt évekig egy budapesti társasházban. A nőt állatkínzással vádolják, ügyének végére máig nem került pont. Lakásából bűz áradt ki, odabent horror volt; hemzsegtek a kukacok, csótányok, a padlót tíz centi vastagon borította az ürülék, ami a falakról, bútorokról is csöpögött. A szomszédok a sokadik panasz után lélegezhettek fel (szó szerint), amikor végre elvitték az állatokat és elrendelték a hatósági fertőtlenítést. Még a vezetékeket is ki kellett cserélni, hogy megszűnjön a járványveszély; a macskák éltek, szaporodtak és bizony meg is haltak, mumifkálódtak odabent. Az ügyészség letöltendő szabadságvesztést indítványozott, de mindannyian tudjuk, ez sajnos sem az asszonyon, sem az azóta elhullott állatokon nem segít.