2025.03.24. 06:04
Elment a kolbászkirály, pótolhatatlan űr maradt halála után
A Béköt, vagyis a Békéscsabai Kötöttárugyár emléktáblájának avatásakor mondta Szarvas Péter polgármester, hogy a legtöbb ember jól megvan az emlékeivel, raktározza magában ezeket, aztán időnként kevesebbet-többet előhúz belőlük. Most így vagyok a kolbászkirály elvesztésével kapcsolatban.
Dékány Ferenc kolbászkirály váratlan halála lesújtott, de az elmorzsolt könnyek után mosolyogtam. Mert előtörtek az emlékek, hogy mennyit nevettünk együtt. És hogy lehet-e egy 90 éves ember halála váratlan? Az övé lehetett. Még két hete is beszéltünk, jól volt, valahogy mindig azt gondoltam, örökké velünk marad.
Forrás: MW-archív
A kolbászkirály humora is magával ragadott
Feri bácsival a Csabahúsnál ismerkedtem meg, és hamar jó barátok lettünk. Az első kapocs a kolbász volt, mindkettőnk szenvedélye. A gyulaiért és a csabaiért is rengeteget tett. Szinte minden héten egyszer együtt sült kolbászoztunk az igazgatói irodájában. Csak mesélt és mesélt, ittam a szavait, a humora is magával ragadott. Alig akartam elmenni.
Előtörnek az emlékek, amikor azt mondta: a hosszú élet titka az, hogy a kolbászt kolbásszal kell enni, nem kenyérrel. Amikor arról beszélt a Csabai Kolbászfesztiválon, a Csabahús standján az általa kitalált méteres és másfél méteres kolbászoknál, hogy viszik, mint vásárból a hosszúcukrot. Vagy amikor Attila fiának mondta: „Te leszel az utolsó, akit megtanítok húsból kolbászt, szőlőből bort csinálni.”
Az ajtaja mindig, mindenki előtt nyitva állt
Olyan főnök volt, akinek az ajtaja mindig, mindenki előtt nyitva állt. Be-bejöttek hozzá, megbeszélte, amit kell, aztán hozzám fordult: Hol is tartottunk, Lacikám? Mondtam neki, lehet, hogy meglepő, de a kolbásznál.
Szóval, ahogy a dalban is szerepel: csak a szépre emlékezem. Mondjuk, vele kapcsolatban csúnya nem is volt soha.
