Galambom! Galambom!

Ébredezik fű, fa, virág. Látom a kertek szépségeit, a krókuszokat, a jácintokat, a nárciszokat. Az aranyeső bokrok sokszor megállásra késztetnek, olyan jól esik a szemnek sziporkázó sárgaságuk. Talán pár napig a lakásba is becsempészek velük egy kis tavaszi életérzést. Sokadik emeletünkön, ablakunk magasságában is éled a természet. A balkáni gerlék megérkeztek, polkáznak a fák ágain. Elhessegetném őket, de szemük se rebben. Semmihez se fogható ébresztőt búgnak hajnalban. Ablakpárkányainkra, az utcán parkoló autókra pottyantott termetes fekáliájuk kíméletlenül jelzi, velük is együtt kell élnünk.