Ó, te drága!

Valahogy az én kedvencem is érzi a tavaszt. Megújulni készül, vágyik egy kis csinosításra, ráncfelvarrásra, hiszen 18. évét tapossa az autó. Jelzéssel él felém, elpöttyent egy kis olajat, ha megjelenik a folt a motortér alatt, rohanok a szervizbe, nehogy nagyobb bajom legyen az elhanyagolás miatt.

S ha már ott vagyok, a tavaszi nagy átvizsgálást kövesse egy kis nyári felkészítés, a klíma ne a port tolja majd az arcomba. Már azt is kitakaríttattam. Búcsút intettem a téli gumiknak, a négy nyári várja az újabb igénybevételt.

Az autó akkor jó, ha üzembiztos

Én meg minden alkalommal hálás köszönetemet elrebegve fizetek a szolgáltatásokért, hogy az autó üzembiztos állapotban szolgálhasson. Ez az élet rendje, mindenki csinálja azt, amihez ért. Én sajnos az autóvezetésen kívül maximum ablakmosó vizet tudok pótolni...

A minap érkezett egy figyelmeztető pittyenés a telefonomra: NAV. Ez tuti, hogy a súlyadóm! A nagy országos ügyfélkapu+ átállítós „társasjáték” óta nem volt szükségem ezt a felületet aktívan kezelésbe venni.

Egy kimerítő nap végén, özön lejárt jelszótól felbőszülve próbáltam az engem érintő információkig eljutni.

Súlyadó: a NAV már tájékoztatott

Kudarcot vallottam. Gyanítom, sokan mások is, mert másnap sokakkal együtt ott toporogtam a kormányhivatalban.

Látva a kígyózó sort, kicsit meghökkentem, de a türelem gyors, rutinos ügyintézőt sodort az utamba. „Boldogan” áldoztam újabb ezreket a családi verdámra gépjárműadó forintosított formájában.