2025.01.20. 06:42
A varázsló látni kívánja az egyetlen kiutat két világ között
„A varázsló látni kívánja az egyetlen kiutat két világ között.” Emlékszem 12-13 évesek lehettünk, amikor a tévé először mutatta be a napokban elhunyt David Lynch rendezte Twin Peaks című sorozatot, ami azután sokak számára vált így vagy úgy meghatározó filmélménnyé.
Általános iskolásként nézhettük is, meg nem is a Twin Peakst. Valószínűleg inkább a nem volt a jó szülői döntés. David Lynch alkotásával kapcsolatban mégis szinte a fél országot foglalkoztatta, a sorozat rejtélye, hogy ki ölte meg Laura Palmert. Beszéltek róla tanárok és diákok, fiatalok és idősek.

Forrás: shutterstock
David Lynch megváltoztatta a sorozatok világát
Gyorsan kiderült, hogy nem hagyományos krimiről van szó, hanem számos szimbólummal és misztikummal teli, a jó és a rossz örök kettősségét felvonultató, a sorozatok világát évtizedekre megváltoztató filmről. Azt már csak csendben mondom, hogy az országban jó néhány településnévtáblára, még talán Békés megyében is felkerült a Twin Peaks felirat.
Klubok alakultak, hogy megfejtsék
Néhány évekkel később főiskolás korunkban már másként néztünk a sztorira, az egyik barátomék pedig Pesten külön kis klubbot alakítottak, hogy megfejtsék Lynch formabontó alkotásait. Hosszú órák után mindig találtak is egy fonalat, ami végigvezetett az úton. Talán.
Gondolkodtatott
A rendező alaposan megosztotta a nézőket azzal, hogy nem adott mindent készen, tudatosan eltérített, és hagyta, hogy mindenkinek mást és mást jelentsen a történet, illetve a számos jelkép. Sokan azt mondták, hogy az elméletek gyártásán David Lynch valószínűleg remekül szórakozhatott magában. Számomra a Twin Peakshez hasonló sokkot okozott a Mulholland Drive vagy a korábban született Lost Highway, és azután az újabb elméletek és magyarázatok, de a nagy kedvenc a Twin Peaks maradt. A múlt héten elhunyt David Lynchről a szakújságírók már megemlékeztek, így szívem szerint én csak azt emelném ki, hogy a tömegkultúra helyett ő mindig gondolkodtatott, nem rágott a néző szájába semmit, nem egyszer talán tudatosan tévútra vitt minket különleges humorral, absztrakt ábrázolásokkal, a tudatalatti érthetetlen világával, egyszerre hátborzongatóan és líraian, gyakran övön alulinak tűnő ütésekkel. S mégis mindig úgy éreztük, megérte. Az álmok mágusa, a varázsló most elment. A rendező családja így fogalmazott: Nagy űr tátong most a világban, de ahogy ő mondaná, ne a lyukat nézd, hanem magát a fánkot!”