Lila gyertya

A gyerekeket vármegye-szerte alkotó foglalkozásokkal várják. Mezőkovácsházán szalmalabirintust építenek, Szentandráson betlehemeznek, Békéscsabán kinyitja kapuit a kézműves vásár, este pedig a zeneiskolások adnak ragyogó hangversenyt az Evangélikus Kistemplomban. A házak ablakaiba díszek, fények ülnek, a meleg szobákban megtelnek az adventi naptárak. A legkisebbek arca kipirul, titok és a várakozás lengi be a levegőt. 

A falvak faragott jászoljaiban ott fekszik már a kis Jézus; s bizony várja megszületését. Kint zeneszó, fenyőillat, porcukor-hó, ám belül még rohanás, gond, izgatottság. Meg kell ágyazni a fénynek, hogy teret, levegőt kapjon. Figyelni kell, hogy ne ejtsen rabul sem klisé, sem elvárás, hogy megálljunk, amikor meg kell állnunk. Vigyáznunk kell, hogy megértsük, nem láthatunk mindent, nem kell majd tökéletesnek lennie a sem a pillanatnak, sem a süteménynek, az ünnepi asztalnak. 

Advent, karácsony titkát hagyjuk meg 

Nem kell a nagyobbacska gyerek előtt lerántani a leplet, hiszen épp a mesék készítik fel őt az élet racionalitására. Ha fület adunk neki, később is meghallja majd a szárnyak suhogását. Ha megérkezünk, ő is megérkezik majd, mire angyalhajat borít a karácsonyfára. Adjuk tovább az advent varázslatát, legyünk alázatosak. A kis Jézus töretlenül várja az imánkat, a befelé fordulásunkat, a lecsendesedésünket. Várja a megszületését, újra és újra, minden decemberben.