Dugócska

Előfordult már velem olyan tragédia, hogy nyolc percet álltam Békéscsaba belvárosában autóval, mert nem lehetett kikanyarodni a Malom tértől a Kiss Ernő utca felé. Jöttek-mentek keresztben a gépkocsik, iskolába vitték a szülők gyerekeket, kórházba is sokan siettek. Azt hittem, soha nem fogy el a sor előlem.

A minap egy lovaskocsi tévedt fel szintén Csabán a Lencsési útra, természetesen reggel nyolc óra előtt, csúcsidőben, amikor mindenki sietett volna. Egy ló húzta komótosan a szekeret, a hajtó nem idegeskedett, bezzeg a mögötte feltorlódott autósok. Szóltak a dudák, ment a mutogatás, de ettől még nem jutottak előrébb.

Mindez csak azért jutott eszembe, mert a minap olvastam arról, hogy közlekedési dugóban a brazíliai São Paulo tartja a világcsúcsot. A város utcáin összesen 840 kilométer hosszú, a környező autópályákon pedig közel 292 kilométernyi dugó alakult ki. Függetlenül attól, hogy milyen nap vagy milyen napszak van, a 12 millió lakosú város súlyos forgalmi torlódásokkal küzd. A dugók hossza átlagosan eléri a 200 kilométert, és az autósok naponta négy órát töltenek araszolással. Viszont az én nyolc percem a sajátom, és kit érdekel São Paulo vagy akár Budapest, ahol tavaly 47 órát, azaz szűk két napot veszítettek az autósok dugók miatt.

Rá kellett jönnöm, ezekhez képest az én nyolc percem csak dugócska, a lovacska pedig maximum tíz perces fennakadást okozott. Szóval, igazi dugót mi akkor látunk Csabán, ha kihúzzuk a borospalackból. Vagyis már ilyet is ritkán, mert az üvegek zöme csavaros.