Pályaválasztás

Nem lettem se tűzoltó, se katona, se vadakat terelő juhász, pedig olvasták nekem is nem egyszer gyerekként József Attilától az Altatót. Ezek a hivatások akkor nem fogtak meg, sokkal inkább vonzott a matematika és a történelem. Lehet, hogy ha ma állnék pályaválasztás előtt, akkor más szakma mellett tenném le a voksomat, de az biztos, hogy nyaggatnám a szüleimet, írassanak be engem is egy pályaorientációs táborba.

Pont ilyet szervez a napokban a Békés Megyei Kereskedelmi és Iparkamara. A felső tagozatos diákok a hét során ellátogatnak több műhelybe, cégekhez és intézményekhez, testközelből vehetik szemügyre, hogy a szakemberek mivel is foglalkoznak pontosan a mindennapokban. Emellett középiskolákba is elmennek, hogy megismerhessék, mit tanulhatnának a következő években.

A tábor különlegességét az jelenti, hogy kortárs segítők, mentorok szintén foglalkoznak a fiatalokkal. Mesélnek a tapasztalataikról, ők mi alapján hozták meg a döntést, milyen is egy középiskolás élete. De arról is, hogy a mai szakképző rendszernek hála elég az ágazatot eltalálni: aki a vendéglátás mellett dönt, később határozhat arról, hogy pincér, szakács vagy cukrász lenne.

Bár szerintem sokan olyan hivatásra vágynak, ahol kevés munkával is azonnal sok pénzt lehet keresni, olyan nincs. Mindenhol szükség van elhivatottságra, megszállottságra. Ahhoz, aki szakmailag is megfelelően dolgozik, érkeznek az újabb és újabb megrendelések – és ezzel együtt az újabb munkák és az újabb pénzek. Ha pedig valaki úgy érzi, hogy hiába tesz meg mindent, nem lép egyről a kettőre, felnőttként is válthat szakmát – nem muszáj csak álmodozni.