A pénztárnál

Ez a pénztár működésképtelenség miatt zárva. Az egyik csabai nagybolt áruszalagján olvastam. Megbocsátottam, mert odaírták, hogy ezért elnézést kérnek. Elnéztem, hiszen bármit teszek, a kocka el van vetve. A másik áruszalagon is ott díszelgett a felirat. Összességében egy kassza működött, mert benne ült a pénztáros.

A hosszú sorból többen feladták, és átálltak az önkiszolgáló pénztárhoz. Én kitartottam a „rendesnél”. A sorban állás közben furcsa gondolataim támadtak. Ha a termékeket kötelezően vagy az üzleti verseny miatt akciózzák a boltban, akkor ezt valahol be kell hozni. A kevesebb pénztáros ennek az egyik módja lehet.

Amikor felpakoltam a szalagra, és arrébb álltam, láttam, hogy a pénztáros hölgy nagyon nézegeti a szatyromat a bevásárlókocsiban. Először azt hittem, tetszik neki, de hamar megvilágosodtam, inkább bele szeretne kukkantani. Hátha valamit a kocsi helyett oda tettem.

Amikor nagy nehezen kimentem a boltból, beszívtam volna magamba a szabadság illatát, de odalépett egy asszony, és azt mondta, elkísér az autómig. Úgy is lett. Aztán várt, amíg bepakolok, és felajánlotta, hogy visszatolja a kocsit a benne lévő százasért. Nagyot égtem, mert tízes volt benne. Kínomban kikutattam egy kétszázast a zsebemből. Ezzel legalább egy visszatolástól megmentettem.  

Otthon az asszony számon kért, hogy nem vettem leveskockát. Csak annyit mondtam, a kocka el van vetve, egy darabig nem megyek boltba. Ki is írom magamra, hogy működésképtelen vagyok.