Sztárvilág

2009.08.21. 07:00

Cseh Tamás: Nagyon igyekeztem, hogy jót tegyek!

Augusztus 7-én, hosszan tartó, súlyos betegségben elhunyt Cseh Tamás, énekes, zeneszerző, előadóművész.

Kiskegyed Online

[caption id="" align="alignleft" width="380"] „Teljes életet élhettem. Sok kínlódással, rengeteg örömmel.”
[/caption]Miután három éve kiderült, hogy Cseh Tamás tüdőrákban szenved, barátja, Bérczes László rendező megkereste, hogy írna róla egy könyvet. Ebből az ötletből, illetve kettejük háromhónapnyi beszélgetéséből született a Beszélgetőkönyv, amelyben az énekes őszintén szólt mindenről, ami fontos az életében: művészetről, barátokról, nőkről, albérletekről és természetesen a betegségéről is.

A betegségről

- Három hete derült ki, hogy rosszindulatú daganat van a tüdőmben, és holnap kezdődik egy kemoterápiás kezelés. Tegnap volt még egy kötelezettségem: talán utoljára énekeltem, és épp a Bakáts téren, ahol születtem, kereszteltek… Aztán beültünk barátokkal egy teraszra, ahogy régen. Hetek óta nem ittam, de most azért próbáltam Jägermeistereket betölteni magamnak. Nem használt, a kedvem moccanásnyit sem javult, igaz, nem is ártott. A gitárt hazahoztam, jól elraktam. Kicsit izgulok a holnapi nap miatt. Toporgok a körül, hogy mi várható. Hogy viselem majd… Biztosan nyűgös leszek, meg gonosz a közvetlen környezetemmel. Jó volna, ha nem így lenne… Ez a mostani helyzet leegyszerűsíti a dolgokat. A sallangok percek alatt eltűnnek, a fölöslegekre idegesen és türelmetlenül reagálok. Ha túlélem, és kikapaszkodok ebből, akkor, tudom én, megint linkeskedni fogok egy kicsit, de ez az emlék, azt hiszem, kitörölhetetlen.

A nőkről

- Igen, nagyon szerettem a lányokat, és jól tettem. A nő az élet egyik legszebb virága. A fiúk számára repülés, zuhanás, virágzás, rohadás, boldogság és jeges zuhany.... Persze a napi vergődések, csillagjárások és pokolmászások zöme a házasságom előtti időre esett, de meg-megzendült az ég még utána is. Nagy vihar is volt, túléltem. Túléltük. Igen, volt, hogy túlmentem a határokon, csináltam olyasmit, ami egy házassági kapcsolatba nem fér bele. Nem akarok szentfazéknak tűnni, bár nem volt annyi hódításom, mint ahogy képzelik az emberek, messze nem. A dalokat tényleg nem válthattam be lányokra... Kicsapongó életet nem éltem, de ha a sült galamb már a számat súrolta, bizony bekaptam, és lecsúsztak finom falatok, de voltak, amik a torkomon akadtak.



Az Indiánról

- Utólag meg lehet magyarázni, elméletet lehet gyártani köré, hogy szabadságvágy meg kivonulás a társadalomból, de mi akkor ott csak játszani akartunk. Lecserélted azt az embert, aki a kinti, hazug világban bóklászott, és előlépett egy harcos. Uncas, Winnetuo és a többiek.... Minden egyes belépő ember hozott valamit ajándékba. Voltak, akik aranyat, voltak, akik csak rezet, de a dolgok összeadódtak, és egyszer csak hihetetlen tárháza lett az indiánismereteknek, egyéniségeknek, magatartásoknak, Az Indián a titkos szabadság terepe lett.

Az alkoholról

- Az ámokfutások, igen. Hihetetlen energiamennyiség zúdul ki, ezt a darabok idején uralom, aztán már gáttalanul, kontroll nélkül hagyom áradni… Tudod, ha visszagondolok, hát szégyenkezhetek. De én ezt nem tudtam megakadályozni…. Olyan izzó idegpályára csurgott rá az alkohol, hogy azonnal meg is hülyültem. Próbáltam ellenállni, néha sikerült, néha nem. Mostanában ez már nem jellemző. De voltak idők, amikor menetrendszerűen ez történt. Megbántottam embereket, sokakat örökre… De ezek elmúltak már. Elcsendesedtem. Előadás előtt szoktam azért inni egy-két deci bort, az alkohol megbizsergeti az embert, segít, hogy meg tudj bolondulni, egy kis finomszesz segít beszabadulni abba a világba, ahol már csak a dalok vannak, a közönség meg te, és ahol a tudatosság és ösztönösség írtózatos sebességgel keveredik, és hoz létre valamit… De ne legyen félreértés: nem az italon múlik.

A művészetről

- Sokszor éreztem, hogy nem tudok kilépni a színpadra. De a katona nem engedte, hogy megszegjem a parancsot. Mert amíg énekes vagyok, az a parancs, hogy énekeljek. Milyen énekes az, aki nem megy ki… Régen sokszor hánytam előadás előtt, a Katona József Színházban menetrendszerűen öklendeztem a félelemtől. Az izgalom, hogy a kilövőállásban egyedül vagy elzárva… A kezdetekben, amíg volt körülöttem egy csapat, vagy legalább Másik Jancsi, addig még valahogy megoszlott a félelem és a feladat. Az Antoine és Desiré-nél kezdődött a vészhelyzet, ami csak fokozódott a Fehér babák idején. Nőtt a siker, ezzel együtt a felelősség, és este hétkor az mind rám zuhant. Valahogy viselni kellett.

Füst a szemében

Cseh Tamás 1943. január 22.-én született Budapesten 13 éves koráig a Fejér megyei Tordason élt. Elvégezte a Tanítóképző Főiskolát Budapesten, majd az egri Tanárképző Főiskolára és a budapesti Képzőművészeti Főiskolára járt. 1964-ben hozta létre Bakonybélen az „Indiántábort”, amelynek halálig „törzsfőnőke”. Indián neve: Füst a szemében. 1967-1974 között rajzot tanított egy budapesti általános iskolában. 1970 óta dolgozott Bereményi Gézával, aki legismertebb dalainak szövegírója. 1977-ben jelent meg első lemeze, a Levél nővéremnek, amelynek elkészítésében Másik János is közreműködött. Azóta további 24 lemeze jelent meg. A Huszonötödik Színház, a Katona József Színház és a Bárka Színház tagja. Számos filmben szerepelt. Liszt Ferenc- és Kossuth-díjas, Budapest VII. kerülete és Bakonybél díszpolgára, 2009-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjével tüntették ki. 1980-ban megnősült; felesége Császár Bíró Éva, gyermekeik András Koppány és Borbála.

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a beol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a beol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!