jegyzet

2021.11.20. 06:30

Komolytalan

Pajor-Gyulai László

A hölgyek egyelőre végeztek, a jövő héten a férfiak következnek. Kosárlabdáról van szó, azon belül a válogatottakról, amelyek selejtezőket játszottak, illetve játszanak ebben a hónapban. A nők a következő Európa-bajnokságra szeretnének kijutni, a férfiak pedig a világbajnoki részvétel reményében kezdik el a sorozatot Portugáliában, majd november 29-én az olimpiai ezüstérmes franciákat fogadják Kaposvárott.

Ez még a jövő, ugorjunk inkább vissza egy szűk hetet a hölgyekhez, akik szintén két meccsel kezdték el a selejtezőket. Először kikaptak 66–62-re Spanyolországtól Szekszárdon, majd idegenben lemosták a parkettről Izlandot egy 115–58-cal, ami a megszerezhető pontok számát tekintve papírforma, ugyanakkor komoly hiányérzettel is párosul, ugyanis a világranglista második helyén álló spanyol válogatott ott és akkor legyőzhető lett volna, a szörnyű dobószázalék és néhány eladott labda azonban megakadályozta azt a bravúrt, amellyel a magyar csapat már a rajtnál a továbbjutás küszöbére léphetett volna.

A helyzet így sem reménytelen, jöhet a folytatás, ám valahol ez roppant komolytalan. A következő fordulóra ugyanis éppen egy esztendő múlva, jövő novemberben kerül sor, a válogatottnak addig nem lesz egyetlen tétmeccse sem. Székely Norbert szövetségi kapitány a bajnokság vége után tervez ugyan néhány hetes edzőtábort felkészülési meccsek beiktatásával a programba, aminek során lehet gyakorolni a fél évvel későbbi ellenfelekre szabott taktikát, ám ez félig-meddig pótcselekvés. Természetesen fontos a közös munka, egy májusban zajló felkészülés két novemberi meccsre azonban inkább feltételezéseken alapul mintsem tényeken, hat hónap alatt túl sok minden megváltozhat a sportban és a mindennapi életben egyaránt.

Nem jó ez a rendszer a szakma és a szakág szempontjából sem.

A női kosárlabda rengeteg értéket képes felmutatni, még sincs a megérdemelt helyén a presztízst, a marketinget és a népszerűséget tekintve sem,

és ezen nem javít, hogy az egész ország figyelmére igényt tartó válogatott alig-alig kap lehetőséget arra, hogy megmutathassa magát.

A helyzet persze bonyolult, mert a program sűrű, április végére Európában mindent le kell zárni az akkor rajtoló WNBA miatt, amelyre hazatérnek az amerikai légiósok, így viszont tudomásul kell venni, hogy a szakma sok szempontból tehetetlen, a válogatottak pedig fontossági sorrendben a klubok mögött maradnak. Azaz: szinte esélyt sem kapnak rá, hogy egy ország a magáénak érezhesse őket. És ez bizony nagy baj.

Ezek is érdekelhetik