2020. 08. 06. 06:30 | [email protected]

Kirívó és elrettentő példaként Frank Rijkaard felettébb gusztustalan tette villan fel. A holland védő az 1990-es labdarúgó vb-n az NSZK elleni nyolcaddöntőben köpte le – röviddel egymás után kétszer – a németek csatárát, Rudi Völlert, amivel kivívta magának a piros lapot, ezzel együtt a futball iránt elkötelezettek nem kis ellenszenvét. A tulipánosok bekkje a cselekedettel nagyot rombolt saját nimbuszán, amelyet megsüvegelendő pályafutás során sikerült felépítenie, benne 73-szoros válogatottsággal, az Ajax és a Milan játékosaként szerzett trófeákkal.

A maszk viselése harminc évvel ezelőtt talán kósza gondolatként éppen a Rijkaard–Völler eset miatt vetődhetett fel, ám mivel koronavírus – szerencsére – akkor még a közelben sem volt, még csak meg sem fogant a szájtakaró ötlete. Három évtized múltán azonban más megvilágításba esik a nyálgombócos történet a napjainkat hónapok óta alapjaiban meghatározó járványveszély miatt. Az újításokban és szigorításokban élenjáró angolok tavasszal hozakodtak elő azzal a várhatóan bevezetendő szabállyal, amely tiltaná, hogy a játékosok a labdarúgó-mérkőzéseken köpködjenek, egymás után ugyanabból a kulacsból igyanak, és a meccsek utáni mezcseréket sem engedélyeznék. Az iménti határozatokat megfejelendően

a minap a BBC a labdarúgás szabályalkotó testületére (IFAB) és az angol Labdarúgó-szövetségre (FA) hivatkozva azt írta, a koronavírus-járvány miatt akár piros lappal büntethető az a futballista, aki egy mérkőzésen szándékosan ráköhög egy másik játékosra vagy a játékvezetőkre.

Közel sem elbagatellizálva a helyzetet, azért azt is jól tudjuk, hogy a köhögés a köpés „előszobája”. Mélyebb élettani fejtegetésbe nem bocsátkozva az is ismert, hogy csak úgy, véletlenül nem szokott az ember köhécselni. A manapság érvényben lévő szigorításnak betudhatóan betegségben szenvedő futballista aligha kocog ki a gyepre, ám ha ezt még meg is teszi, ahhoz egészen elvetemültnek kellene lennie, hogy direkt másra krákogjon. Ez már olyan szélsőség, amire ugyan fel lehet készülni, ám inkább a „ha nincs probléma, akkor alkossunk egyet” kategóriát meríti ki. Egészen mélyen.

Aki valaha is futballozott már életében legalább tizenöt percet, annak szükségtelen elemezni, hogy mozgás közben és utána köpni egyszerűen muszáj. Persze még véletlenül sem az ellenfélre vagy annak irányába. A köhögőkkel szemben pedig ott videobíró. Ha már egyszer megalkották.

Hozzászólások