2019. 02. 28. 06:30 | [email protected]

Világi jó cimborámnak, Károlynak, akivel a legnagyobb nézetkülönbségünk mind ez idáig és mindössze annyi volt, hogy más-más futballcsapatnak szurkoltunk, megszületett a harmadik kisunokája. Ezt egy elektronikus levélben, fénykép kíséretében a tudtomra is adta. Néztem, néztem a pöttömnyi gyermeket. Mivel ilyen korban még minden csöppség egyforma, a szemem a fotón jól látható zöld-fehér babakelengyén akadt meg. Ahogy ránagyítottam a felvételre, már a felirat is láthatóvá vált: „Ferencváros”… Mi tagadás, hallottam már olyat, hogy Angliában a még csak pocaklakó utód vérmes Manchester-drukker édesapja már a megszületése előtt megvette az éves meccsbérletet a babának, ám kis hazánkban ilyen ifjú „fanatikusra” aligha volt/van példa.

Igaz, amikor az unokám, Boróka először ült le mellém érdeklődve focimeccset nézni, én is gyorsan „megfertőztem”. Kérdezgette tőlem, hogy mi – mármint együtt – kiknek drukkolunk. Persze nem egészen így, mert akkoriban még az r hanggal igencsak hadilábon állt.

Így a vörösök neki „völösökként” tódult az ajkára, a Liverpool meg csak egyszerűen Jivejpuj volt.

De én kitartóan meséltem neki, hogy mi már a lányommal, az ő édesanyjával, annak kiskora óta a Liverpoolnak szurkolunk. Ezen kissé elcsodálkozott. Én annál is jobban, mert ezután megengedte, hogy a meséről átkapcsoljam a tévét a sportcsatornára. Közben elérkezett az esti fürdetés ideje. Nekem valahogy úgy tűnt, mintha a szokásosnál most ez rövidebb lett volna. Gyors léptekkel tipegett ki Borókám a fürdőből, illatosan, pirospozsgásan mellém telepedett a kanapéra, majd nekem szegezte a kérdést: „Papa, azóta történt valami?” Elhihetik, levegő után kapkodtam.

Most, hogy már iskolába jár, és az r hanggal is kellően megbarátkozott, együtt kurjongatjuk a képernyő előtt, hogy „Liverpool, Liverpool!” Sőt, azóta a Mersey-parti csapat címerét is ki kellett nyomtatnom neki, hogy kitűzhesse a szobája falára. Aztán, amikor felvittem hozzá az Anfield Roadon vásárolt sálamat, egy egész délelőtt abba „öltözötten” sertepertélt a lakásban.

Azóta nem múlik el úgy találkozásunk, hogy ne kérdezzen a vörösökről, vagy én, csak úgy magamtól, ne számoljak be neki, hogyan is játszott a Liverpool. De az erőben mostanság egy kis zavar támadt. Azt már pontosan érti, mi a győzelem és mi a vereség. Viszont a döntetlen elmagyarázása, ha a Liverpool így folytatja tovább, egyre sürgetőbb feladatom lesz…

Címkék

Hozzászólások