Aligha tudhatta dr. Gräfl Ödön, a Pesti Hazai Első Takarékpénztár nyugdíjba vonult aligazgatója, hogy hol is található a Békés megyei Hunya település, s vélhetően a hunyaiak sem tudhatták, hogy ki (volt) ő. Persze, miért is kellett volna tudniuk? A helyi tanácselnök 1951 nyarán minden „fontosat” elmondott: ha a pesti osztályidegenek a faluba megérkeznek, le kell köpni őket, segíteni nekik pedig főbenjáró bűn (szerencsére a helyiek jó része nem engedelmeskedett…)
Tehát a hunyaiaknak fogalmuk sem lehetett arról, hogy a századforduló magyar úszó- és vízilabdasportjának egyik legkiválóbb, legsikeresebb alakjáról van szó, de nagyobb baj, hogy nevét sajnos ma már talán csak azok ismerik, akik komolyabban elmélyültek a magyar sporttörténelemben. Pedig…
Pedig az 1877. augusztus 28-án, Budapesten született Gräfl Ödön számos szempontból úttörő volt a vizes sportágakban. Tizenkét évesen tanult meg úszni, az 1893-ban alakult Magyar Úszóegylet igazolt versenyzője volt. A gyorsabb haladás érdekében találta ki a váltott karú, lábmunka nélküli úszást (addig a mell kar- és lábtempóval úsztak), az úgynevezett magyar stílust. Ezzel a stílussal lett azután olimpiai bajnok Hajós Alfréd 1896-ban, Athénban (100 és 1200 m-es gyorsúszásban) és Halmay Zoltán 1904-ben, St. Louis-ban (50 és 100 yardos gyorsúszásban). A korszak legkiválóbb rövidtávú úszóinak egyike volt nemzetközi szinten is, több Európa-bajnokságnak nevezett viadalon is diadalmaskodott. Az athéni olimpiára mégsem mehetett, mert akkor még középiskolás volt (a piaristáknál tanult), s a szükséges anyagiak sem álltak rendelkezésre.
A pólóbajnokok csapata az 1900-as évek elejéről. Az álló sorban balra az első Gräfl Ödön
Röviddel az athéni olimpiát követően rendezték meg Magyarország első hivatalos országos bajnokságát. A lágymányosi Holt-Duna-ágon a 100 yardos viadalt Gräfl nyerte Hajós előtt, egy évvel később megismételte sikerét. Az athéni olimpiai bajnoknak el is ment a kedve az úszástól, 19 évesen átnyergelt a labdarúgásra. Gräfl pedig további két alkalommal zsebelte be az ország legjobb rövidtávú úszójának címét (1898. és 1900.).
Százhuszonegy éve annak, hogy lejátszották hazánkban az első vízipóló-mérkőzést. A Magyar Úszóegylet két csapata Siófokon tartott bemutatót, a Sió torkolatánál. A július 30-ai bemutató találkozón az egyik csapat kapitánya Gräfl Ödön volt. S hogy kik voltak a csapattársai? Nos, a már említett későbbi olimpiai bajnok, Halmay Zoltán, avagy Gräfl testvére, a Balatont számos alkalommal átúszó Károly (aki nevét épp ezért Balatonira változtatta). De említhetnénk Gillemot Ferenc nevét is, akinek számos remek sportteljesítménye közül (úszott, futott, evezett, kerékpározott, labdarúgó volt), talán a futballban betöltött szerepét említenénk: játszott az első magyarországi focimeccsen (1897. május 5.), s ő volt a magyar válogatott első szövetségi kapitánya. A vízilabda-mérkőzés különben 3–0-ás eredményt hozott, a Gräfl-csapat javára.
Gräfl Ödön mindemellett nem csupán az első hazai vízilabda-mérkőzésen szerepelt, hanem 1901-ben, Bécsben, az első nemzetközi meccsen is ott lehetett (14–0 az osztrákoknak). Sőt erőssége volt 1904-ben, az első magyar pólóbajnoki címet nyert csapatnak, a Balatoni Úszók Egyesületének.
Más sportágat is kipróbált – a vízhez azért ragaszkodott – a Pannónia Evezős Egyesület junior négyes csapatával szinte verhetetlenek voltak. A csapatot a már többször említett Halmay Zoltán, Gillemot Ferenc, valamint az 1900-as párizsi olimpia diszkoszvető bajnoka, Bauer Rudolf alkotta, persze Gräfl Ödönnel az egyes pozícióban. Micsoda sporttörténelmi négyes!
Gräfl Ödön nem hanyagolta el tanulmányait sem: jogi egyetemet végzett. A MUE vezetőségi tagja volt, s alapítója a Magyar Úszó Szövetségnek (1907). A szövetségben az évek során számos pozíciót betöltött. 1911-ben például az első vízilabda játékvezetői és műugró pontozói testületében vállalt feladatokat. 1919-ben a MUSZ alelnökévé és a vízilabda bizottság elnökévé választották meg, 1921-22-ben a szövetség ügyvezető alelnöke volt. Egy évvel később az alelnöki és gazdasági bizottság elnöki tisztét látta el, illetve az első hivatalos úszó Európa-bajnokság (melyet 1926-ban Magyarország rendezett) gazdasági vezetői feladatkörét bízták rá.
A Pesti Hazai Első Takarékpénztár jogtanácsosaként majd aligazgatójaként is évtizedeken keresztül rendkívül aktív szerepet vállalt a honi sportéletben: versenyeket rendezett, vízilabda-mérkőzéseken vállalt játékvezetői szerepet, különdíjakat ajánlott fel, jegyzőkönyvet vezetett, edzéseket tartott, tanfolyamokat, képzéseket irányított…
Gräfl Ödön válogatott úszó
Következő dátumunk 1951 júliusa, amikor Rákosiék az „osztályellenségeket” kitelepítették Budapestről: 5182 családot, 12 704 személyt, köztük Gräfl Ödönt és leányát. 1953 őszéig Hunya település egyik ablaktalan kis kamrája volt a lakóhelyük. Gyakorlatilag éheztek, hiszen az ekkor 74 éves Gräfl Ödöntől a teljes vagyona elkobzása mellett még a nyugdíját is megvonták. A helyi körzeti orvos megengedte, hogy a szolgálati lakásához tartozó kis kertet bevessék, így volt némi zöldbabjuk. Olykor a falubeliek segítettek – a tiltás ellenére. A postás pedig mindig ügyesen elrejtette a megbeszélt helyre a fővárosból küldött élelmiszercsomagokat… Az egykori kiváló sportember számos díjat, érmet, babérkoszorút nyert. A nehéz időkben az utóbbinak vette csupán a hasznát: levelenként került bele a szegényes főzelékbe…
S ha már levél: Gräfl Ödön levélben fordult Hunyáról a magyar sport akkori legfőbb urához, Hegyi Gyulához, hogy sportolói múltjára tekintettel nyújtson gyorssegélyt részére, s engedélyezze, hogy újra kaphassa nyugdíját. Hajós Alfréd is tollat ragadott, s hosszan kérlelte Hegyit: „a nyomor szélén élő Gräfl Ödönnek, a magyar úszósport egyik úttörőjének, Európa többszörös gyorsúszó bajnokának, a magyar vízipólósport egyik megalapítójának és eredményes művelőjének, a magyar evezőssport hajdanta nagy büszkeségének” nyújtson segítő kezet… Hegyi a kérelmet szemrebbenés nélkül elutasította.
A kitelepítettek 1953-ban hagyhatták el kijelölt lakóhelyüket, de a legtöbben nem költözhettek vissza Budapestre. Gräflék sem. Két évig Visegrádon, egy kis kamrában laktak, s csak azután élhettek újra a fővárosban. Egy 2×2 méteres cselédszoba jutott nekik. Sorsuk csupán a 60-as évek elején fordult jobbra, ekkor már újra kaphatta Gräfl Ödön is a nyugdíját.
Nehéz, fájdalmakkal teli élete ellenére is igen szép kort ért meg: 95 évesen, 1972. december 7-én halt meg Budapesten. Neve az elmúlt évtizedekben szinte teljesen feledésbe merült. Talán, ha az athéni olimpiára ő is kiutazhatott volna…
Hajós Alfréd lemondott a díjáról
Az 1896 augusztusában, Bécsben rendezett Európa-bajnoki viadalon (ez még nem volt hivatalos Eb, azt 1926-ban rendeztek először) a 100 m-es gyorsúszás mezőnye 70 m-ig együtt úszott, amikor Gräfl Ödön kivált a többiek közül, s a cél előtt nem sokkal véletlenül keresztezte Hajós Alfrédet.
Az osztrák pályabírák – akik azt hitték, hogy a legjobb osztrák úszó volt a második helyen – Gräflt óvás nélkül, azonnal diszkvalifikálták. A győztes mégsem a helyi Eugen Wolff lett, hanem a Gräfl mögött célba érő Hajós. Csakhogy az első magyar olimpiai bajnok nem tartotta meg díját, hanem rövid beszédet követően – a drukkerek tapsorkánja és az osztrákok elképedésére – átnyújtotta azt magyar csapattársának, Gräfl Ödönnek.
