Benőtt a feje lágya

A kamaszkor, nyugodtan mondhatjuk, az edzők rémálma. Annyi új impulzus érkezik, jönnek a lányok, a másik oldalnak a fiúk, beindul a bulizás, megkezdődnek az éjszakai kimaradások – ember, tréner, no és persze szülő legyen a talpán, aki ilyenkor a sport mellett tudja tartani gyermekét.

Annak idején, amikor tizenévesen a lövészedzéseket látogattam, az egyik társam kapott egy Commodore 64-et. Nagy szó volt ez. Nekem nem is volt gépem, így aztán rendre nála játszottunk. Természetesen a suli után, az edzés helyett. Persze az elmaradásainknak hamar híre ment, megtudták a szüleink, jött is időről időre a fejmosás, így hát, nincs mese, mindig visszakanyarodtunk a lőtérre. Néhány évvel később azonban, immár gimnazistaként, már senki sem tudta a sport felé terelni a figyelmemet. Szép lassan letettem a puskát a haverok, a bulik, a lányok miatt. Máig bánom.

S ezért is volt jó látni Fucsovics Mártont Melbourne-ben. Ugyanazzal küzdött néhány évvel ezelőtt, mint az összes kamasz, csak neki volt ereje visszatérni arra az útra, amiről érezte, tudta, hogy neki való, amelyet végig kell járnia. Emlékszem, én is csak ingattam a fejemet, amikor a wimbledoni junior győzelme után jöttek a hírek arról, hogy nem a tenisszel foglalkozik, hogy elmerült az éjszakai életben. Úgy gondoltam, itt egy újabb olyan magyar tehetség, aki nem fog kiteljesedni, aki nem hozza ki magából a maximumot, s aki el fog kallódni. Nem nagyon értettem, nem nagyon tudtam elfogadni, hogy miért teszi ezt, elvégre az a junior siker azt sugallta, hogy ritka szép karrier előtt áll. Pedig nem történt más, csupán annyi, hogy egy ideig, néhány évig ő is úgy akart élni, mint egy átlagos kamasz.

Élvezni akarta az életet, meg akarta kóstolni minden ízét.

Jól tette! S jól döntött édesapja, az edzői, amikor ahelyett, hogy erőszakosan terelgették volna, hagyták, hogy menjen a saját feje után, bízva abban, hogy egyszer majd csak benő a feje lágya. Lám, igazuk lett. Fucsovics visszatért a sport mellé, azt csinálja, amihez a legjobban ért: teniszezik. S láthatóan nagyon élvezi. Nem nyűg már neki a rengeteg meló, és biztos vagyok benne, hogy egy délelőtti edzést már nem cserélne el egy éjszakai kimaradásért, egy görbe estéért. Marad a tenisz, ami egyértelműen a legnagyobb szerelem számára, s aminek köszönhetően valóra vált az egyik gyerekkori álma: meccselhetett a példaképpel, Roger Federerrel.