2009.10.15. 10:08
Gólyabál 2009, avagy az újoncok és az ő napjuk
Az idő szép volt. Gyanúsan, képtelenül szép. Őszi illatok, szerényen zizegő, fáradtnak tűnő falevelek és – csakazért is – friss ötletek, pezsgés, zsongás.
Hatvannégy gólya esett át a határtalan képzelőerőre valló különböző „megpróbáltatásokon”, mint a mesebeli legkisebbik királyfi. Kezdésként cicanadrágban, gumicsizmában kellett végigvonulniuk a város utcáin. A gyanútlan, tapasztalatlan újoncok kipingálása, ruhakollekciói….. olybá tűntek, mint virgonc hirdetőoszlopok, vegyítve egy afrikai dzsungelháború túlélőinek topis, menő trendijével.
A tortúra kényszerű szerelemvallással, agyonzselézett haj formázásával, táncolással és egyéb „nyalánkságokkal” folytatódott. A gólyák avatása után következett a „hivatali eskü”. Fogadalmukban rendkívül árnyaltan fogalmazódott meg az idősebb diákok iráni szeretet, hűség, odaadás, önzetlenség, jóakarat, a korosabbak anyagi támogatása, valamint tanáraik idegrendszerének jósággal, kedvességgel fűszerezett kímélése. A magas szintű feszültséget végül a szokásos gólyabáli mulatsággal vezették le a fiatalok.
A diákok körében végzett gyors közvélemény-kutatás szerint a buli „sikeresen vizsgázott”, átlaga: 4,12. Néhány diák véleménye a buliról:
– Nagyon jó! Szuper! Hi-hi-hi-hi!
– Jó! Hi-hi!
– Mittudomén……!? Óh!
Köszönet és elismerés illeti a Diákönkormányzatot, a Kollégiumot és a végzős osztályok lelkes, jól működő szervezését.
