SÉTA

2009.02.27. 22:29

A szabadság terhe

Az ember természetéből adódóan vágyik a szabadságra. Minduntalan kergetjük a teljes függetlenség illúzióját valamennyien. A probléma nem is ezzel van, hanem azzal, hogy mit teszünk, ha ránk szakad a hőn áhított szabadság terhe.

BEOL

Tapasztalataim szerint ugyanis sokan nem tudnak mit kezdeni a hirtelen támadt kötetlenséggel, legyen szó akár egy hosszú hétvégéről vagy hosszabb pihenőről. Az emberek hajlamosak olyannyira kiélvezni a semmittevést, hogy észre sem veszik, és elszáll a szabadidejük anélkül, hogy bármit is tettek volna. Nem tesznek semmit, mert megtehetik, csak azt felejtik el, hogy voltak megvalósításra váró álmaik. Álmok, amelyekről a mindennapok taposómalmai közt ábrándoztak, és amelyeknek a megvalósítását célul tűzték ki.

    Csak akkor kezdik el értékelni az elvesztegetett időt, mikor morogva újra munkába állnak, és visszatérnek a jól megszokott hétköznapok. Panaszkodnak, hogy semmire sem volt idejük, rövid volt a szabadság... De mégis ott bujkál a lelkük mélyén egy keserédes érzés, mert ismét hasznosnak érzik magukat, élvezik, hogy le vannak foglalva. Ez a lendület természetesen nem tart sokáig. Ismét álmokat szőnek, hogy majd ha legközelebb lesz egy kis szabadidejük, hogyan fogják azt eltölteni. Ezek az ábrándok tartják bennük a lelket a nehéz napokon, amikor semmi sem jön össze.

    És mikor eljön a nap, amikor újra szabadok, mint a madár, képesek újra beleesni abba a hibába, amit legutóbb is elkövettek. Nem lesznek képesek élvezni, hasznosan eltölteni a szabadidejüket. És nem fogják majd tudni, hogy miért nem boldogok ...

    Megyeri Viktória 11.A.

    Kner Imre Gimnázium

    Gyomaendrőd

Ezek is érdekelhetik