SÉTA

2005.10.27. 13:57

Ébredés – Szent-Györgyi Albert Gimn., SzKI és Koll.

Néha úgy érezzük érdemes volt felébredni, néha nem. Ettől eltekintve valamilyen okból legtöbben elindulnak reggel és fogcsikorgatva ám, de új nap elé nézünk küzdelmes életünkben. De nem ilyen egyszerű a dolog. Ugyanis minden nap ádáz csatával kezdődik, és az ellenfél nem más, mint maga a reggel.

Varga László

Milyen aljas módon tör ránk, földi halandókra újra és újra, senkit sem kímélve. Milyen szörnyű erő sújt minket ezzel a soha el nem maradó, kíméletlen szörnyűséggel? Könyörtelenül csap le áldozataira a hajnal árnyékából mézédes álmokat eltiporva, és tettre hív.
5:45 –kor csörög a vekker. Egyelőre semmi reakció. Még a kakas sem kukorékol, mert szerencsétlennek nincs is mire, ugyanis a nap még nem jelent meg a horizonton vala. Miután a szomszédok már felébredtek az órámra, én félálomban azon töröm az agyam, vajon csak álmodom, vagy tényleg őrjöng az ébresztő alkalmatosság. Egy álmos hang szól be a szobámba: „Ébredj, hat óra van!” Ebben a pillanatban világossá vált számomra: „ismét eljött”. Ilyenkor ösztönös jajveszékelés és pánikhangulat uralkodik rajtam: „csak még két rövidke órát szeretnék.” Hát olyan nagy kérés ez? Sebaj erőt veszek magamon és ma is sikerülni fog. Lassan, bizonytalan léptekkel küzdöm le a lépcsőfokokat, nehogy hamarabb sikerüljön a kelleténél. Eközben a holmijaim szertelenül hánykolódnak karjaimban. Nagyszerű! Sikerült teljesítenem ezt az embert- próbáló feladatot. Ez az apró öröm máris kárpótolt azért, hogy úgy nézek ki, mint egy aránylag jól szituált zombi. Semmi ok az aggodalomra, egy kávé és egy cigi valószínűleg segít a fizikai felépülésben és rávezet a javulást hozó útra. Lassan kortyolgatok és pöfékelek buta tekintettel az arcomon. Gondolatoktól mentes aggyal merengek magam elé, lelkiekben készülök a folytatásra. Ezután, egy forró fürdő segít az emberi forma elnyerésében és abban, hogy ma is el tudjak vegyülni a társadalomban. A lehetőségekhez mérten minden rendben. Indulás! A buszhoz igyekezve átköszönök az út túloldalán álló homályos emberi alakhoz abban a reményben, hogy tényleg ismerős számomra a személye. „No probléma”, megérkezett a tömegközlekedés csodája. Nagy nehézségek árán remek helyet sikerül biztosítanom magamnak a tömött busz lépcsőjén. A mellettem álló néni virágcsokrot szorongat a kezében, melynek másik vége a szememben foglal helyet. Ettől eltekintve zökkenőmentes az utazás, csak a szokásos oldalba könyöklések. Körülnézek: tanácstalan tekintetek, álmos fejek. Ezzel a megnyugtató tudattal lassan kezdetleges kommunikációba kezdek a környezetemmel, úgy viszonylag kellemesen vészelem át az unalomig megszokott utat. Olyannyira, hogy egyszer csak arra eszmélek fel, hogy megállunk az iskola előtt. Leszállok a buszról és a bejárat felé veszem az irányt. Miközben lomha léptekkel közeledek célom irányába, hirtelen belém hasít a fájdalmas felismerés: A nap még csak most kezdődik!

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a beol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a beol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!