2019.11.14. 07:00
Most még sci-fi, pár évtized múlva valóság
A jövőre gondolva általában a holnapi napunk, következő hetünk, esetleg a további 5 vagy éppen 10, 20 évünk jut eszünkbe. Tervek iskolákról, munkahelyekről, utazásokról, családról, arról, hogy mit is szeretnénk elérni. Kevés ember elképzelésében szerepel csupán a mesterséges intelligencia, a mindennapi űrutazás, pedig ezek a dolgok, ha nem is a mi, de unokáink életének szerves részét képzik majd.
A technika fejlődése az elmúlt évtizedekben felgyorsult és úgy néz ki, hogy napjainkban sem csillapodik. Ma már elmondhatjuk, hogy az emberiség megépítette a lehető legmagasabb épületeket, a leggyorsabb vonatokat, sőt, a vizek mélységeit, a levegőt is meghódította. Ebből következik, hogy új, még érintetlen területeket kell keresni a fejlesztésekre.
Sokak szerint az orvostudományok fénykora még csak most kezdődik: eddig megtanultuk kezelni a betegségeket, védekezni ellenük, sőt, egy-két kivétellel elmondhatjuk, hogy gyógyítani is képesek őket.
Már kísérleteznek az őssejtek átprogramozásával, ennek hála pár évtized múlva a különböző kórok valószínűleg kiiktathatóak lesznek, ráadásul, az öregedés lelassítása is lehetséges lesz. Egyes feltételezések szerint a technika által jobbá tehetjük majd testünket, például egy robotvégtaggal.
Jelenkorunkban több kihívással is szembe kell néznie Földünknek. Bár remélhetőleg ezek a problémák megoldódnak, mégis más, lakható területek felfedezésére, megalkotására is gondolnunk kell. A 21. század végére többek közt – ha nem is teremtik meg teljesen, de – elkezdik a víz alatti városok, más bolygón lévő települések tervezését, kiépítését. Noha most ezek még elképzelhetetlenek, pár évtizeden belül mindennapjainkat fogják befolyásolni. Ezek a tervek rengeteg kérdést vetnek fel: Mi számít még elfogadhatónak? Ember-e még, akinek teste bizonyos részeit egy gép alkotja? Jó dolog-e, ha megállítjuk az öregedést? És, talán a legfontosabb: Hol van az a határ, amit az emberiség már nem léphet át?
