2019.12.05. 15:30
Mi lesz velünk?
Február felé közelítve megszaporodnak az iskolákban a különböző pályaválasztási programok, előadások, a felsőoktatási intézmények nyílt napokat hirdetnek, sőt, egyes munkahelyek is megnyitják kapuikat az érdeklődő diákságnak. A számtalan program ellenére azonban a jövő tervezése sok tanulónak gondot okoz, hiszen a kérdés fontosabb és összetettebb, mint elsőre tűnik.
Ha listát állítanánk össze azokból a legjobban utált kérdésekből, amiket rokonok, ismerősök, családi barátok tesznek fel diákoknak, tanulóknak, bizonyos, hogy a „Mi lesz belőled, ha nagy leszel?” és a „Mit fogsz csinálni a középiskola után?” mondatok elfoglalnák a dobogó valamelyik lépcsőfokát. Bár többnyire a kérdező semmi rosszat nem akar vele, mégis borzasztó kellemetlenül érinti a többséget.
A válasz általában zavaros terveket, óvatos terelést tartalmaz, ami talán még mindig jobb, mint kimondani: fogalmunk sincs arról, mi lesz velünk. Már a továbbtanulás kérdése is bizonytalan lábakon áll. Három hónappal a felvételi papírok leadása előtt még mindig nincs teljes pontszámítási rendszer, eseteleges minta ponthatárok, sőt, még az alapvető felvételi követelmény is tisztázatlan. A most eltöröltnek látszó kötelező nyelvvizsga egyszer úgy is feltétel lesz a jelentkezéshez, emiatt azok, akiknek nincs nyelvérzékük, vagy éppen nem engedhetik meg a magántanár fizetését kiesnek a rendszerből – legyenek bármilyen tehetségesek is egy területen.
Mindannyian ismerünk viszont olyanokat, akik már óvodában elhatározták, mit is szeretnének majd később hivatásukként űzni, ám a többség még 17-18 évesen is bizonytalan a témában. Persze van fogalma arról, hogy mi az erőssége, egyes munkák mit takarnak, de arra, hogy alkalmas-e, képes lenne-e ezt minden nap csinálni, nincs biztos válasz. Iskolán kívüli tapasztalatot maximum diákmunkából szerezhet az ember, de a lehetséges területre felvételt nyerni gyakorlatilag esélytelen.
Hosszú évekig tanulni valamit, majd rájönni, hogy arra alkalmatlanok vagyunk, több részről is veszteséges, hiszen rengeteg idő, energia és pénz kidobását jelenti. Sokaknak, ha van is álomállásuk, előfordul, hogy a valóságban képtelenek lennének benne elhelyezkedni, mivel vagy nincs rá igény, vagy túlságosan alulfizetett. Így felmerülnek olyan kérdések, amik megválaszolása még több problémát vet fel: Olyat tanulj, amit szeretsz, vagy olyat, amivel tudsz is valamit itthon kezdeni? Ha máshol tudnál benne dolgozni, itt tudnád hagyni az otthonod? Mennyire is szükséges a pénz a boldogsághoz? Egyáltalán az adott szakma létezni fog-e még húsz év múlva? és a legfontosabb: Pontosan mi is tenne boldoggá majd minket?
