2019.11.28. 15:00
A „romlott” Z generáció, melyet ők neveltek fel
Internetfüggőség, neveletlenség. Ezzel jellemez minket, középiskolásokat egy X vagy egy Baby bummer generációs felnőtt, de az egyszerűség kedvéért hívjuk most őket a 35 év felettieknek. Csak éppen az nem jut eszükbe, hogy ők neveltek ilyennek minket.
Azt mondják ránk, hogy függők, neveletlenek és életképtelenek vagyunk. De belegondolt bárki is abba, hogy ezt a generációt, melyet a 35 felettiek semmirekellőnek, munkaképtelennek titulálnak, ők maguk nevelték?
Ők adtak mobiltelefont a kezünkbe, és tartottak minket négy fal között, miközben nem tanították meg, mit is jelent a munka valójában. Most pedig rosszak vagyunk, mert nem akarunk fizikai munkát végezni, nem adjuk át a helyünket a buszon az idősebbeknek, vagy éppen azért, mert nem köszönünk, letegezünk felnőtteket. Tehát elvárják a tiszteletet és az illendőség betartását, mindezt úgy, hogy nem tanították meg nekünk. Persze, tisztelet a kivételnek.
A legtöbben bele sem gondolnak, hogy annak a 15 éves lánynak, aki sziát köszönt, nem mondta el az anyja, vagy az apja, hogy úgy illik: „Jó napot kívánok!” De a buszon ülő gimnazistának sem mondta senki, hogy „Tessék átadni a helyet az idősebbnek, hiszen te is értékelni fogod, ha évek múlva tekintettel lesznek rád!” Gondoljunk bele egy pillanatra! Az a generáció, amely elvárja tőlünk, honnan tudja mindezt? Onnan, hogy a szüleik és a körülötte élő felnőttek megtanították rá, olyan szellemiségben nevelték, amiben a munka és a tisztelet a legfontosabb értékek voltak.
A legnagyobb képmutatásnak tartom ezen túl, amikor az internetre posztolják a generációnkat kritizáló képeket, melyekben arról beszélnek, mennyire képtelenek vagyunk mobiltelefon és internet nélkül létezni. Hiszen a megosztásuk azt mutatja, hogy ők maguk is ebben élnek. Félreértés ne essék, a világ fejlődik, és ahogy mi is, ők is haladni akarnak a korral, ami természetes. Viszont akkor ne vetítsék rá a fiatal generációra az internetfüggőséget, amikor rájuk is ugyanannyira vonatkozik.
Érdemes lenne a megbélyegzés előtt belegondolniuk, hogy ők is voltak fiatalok, és őket is lenézték felmenőik, mint most minket. Ma mégis segítik az idősebbeket, dolgoznak, miközben ujjal mutogatnak a fiatalokra, akiknek nem adják át azt a példát, amit kaptak. Az új generációk mindig fejlődést és változást hoznak. Ezt el kell fogadnunk és együtt kell élnünk vele, de közben segítenünk kell egymásnak.
