2023.01.23. 12:54
Habár messze élnek a fronttól, nagyon is érzik a háborút Kárpátalján
A településeken alig néhány órára van áram, a férfiak tartanak a sorozástól, sok a katonatemetés, a médiában pedig állandó a magyarellenes hergelés – írja a Mandiner.
Kis Sándor magyar származású ukrán haditengerész temetése az ungvári katonai temetőben 2022. március 22-én
Forrás: NurPhoto / AFP
Fotó: Serhii Hudak
Messze vagyunk a fronttól, elkerültek a rakéták is, mégis Kárpátalján az egyik legrosszabb az áramhelyzet: napi kettő–négy órára van szolgáltatás, az sem mindig nappal
– vázolta fel a helyzetet Dunda György, a Kárpáti Igaz Szó lapigazgatója a Mandiner megkeresésére. Errefelé ráadásul – Kijevvel vagy akár a frontvárosokkal ellentétben – már korábban átálltak az egyéni kazános megoldásra, ennek azonban nem működik a szivattyúja áram nélkül, sőt a vízszolgáltatás is akadozik. A helyiek generátorokkal próbálják megoldani az áramellátást,
ám a generátor nagy hiánycikk.
Az ungvári újságíróra hivatkozva a lap arra is rámutat, hogy a mindennapokat emellett meghatározza a városban tapasztalható félspontán lakosságcsere: habár a nagy menekülthullám egy része már a múlté, több százezren még kivárnak. Így
amíg Kijevben bezuhantak az albérletárak, a biztonságos Kárpátalja városaiban megtriplázódtak.
Ugyanakkor azonban a helyi lakosság jelentős része, főleg a katonakorú férfiak elmenekültek, vagy ha külföldön dolgoztak, inkább ott maradtak.
„Tavasszal sokan jelentkeztek a területvédelmi zászlóaljakba, az ígéret szerint maradhattak volna a megyén belül, de végül ők is a fronton találták magukat” – összegezte Dunda György. Szavaiból az is kiderül, hogy a lelkesedés később – főleg a sok temetés után – alábbhagyott, ezért most közúti ellenőrző pontokon, piacokon, egyéb forgalmas helyeken a toborzók rendőri kísérettel állítgatják meg az embereket, és adategyeztetésre behívják őket a toborzóirodába. Ha nem élveznek felmentést a munkakörük, három gyerekük vagy fogyatékkal élő gyerekük okán, besorozhatják és vihetik őket.
Az emberek nemzetiségtől függetlenül kerülik az ilyen pontokat
– mondta.
A térséget jellemző toleranciát és jó viszonyt mérgezi az ukrán–magyar államközi kakaskodás és főleg a naponta ismételt csúsztatások Kijev részéről, ami a helyi magyarokkal szembeni bizalmatlanságot, a más anyanyelvű kisebbségekkel szembeni türelmetlenséget szítja. A menekültek többsége mégis hálás a magyarlakta települések vendégszeretetéért. Közöttük sok orosz ajkú van, aki „itt szabadabban használhatja a nyelvét, mint más nyugat-ukrajnai városokban. Legalábbis más térségekkel ellentétben itt nem érte őket fizikai atrocitás” – jegyezte meg Dunda György.
A Mandiner emlékeztet:
a magyaroknak jóval nagyobb gondot okoznak a kirekesztő törvények, amelyek közül az oktatási törvény, annak is hírhedt 7. cikkelye ősszel lép majd életbe.
Ez fokozatosan kitiltja a középfokú oktatásból a magyar nyelvet, és erőlteti az ukránt a diákokra. A nyelvtörvény már hatályos, és nemrég fogadták el az európai integráció jegyében a kisebbségi törvényt, „ami csak porhintés az EU felé, mert lényegében megerősíti azokat a diszkriminatív jogszabályokat, amelyeket eddig is kifogásolt minden civilizált ember” – idézi a lap Dunda Györgyöt.
Minderre pedig rájön még a háborús stressz, ami érthetően megviseli az embereket.
A Mandiner teljes cikke további részletekkel ITT olvasható.
