Gubik Petra keresi a kihívásokat, nem szereti az állóvizet

– Valóban egy sporttáskával és egy bőrönddel érkezett Békéscsabára 2009-ben?
– Igen, így volt. Az Aida miatt jöttem, ugyanis engem választott ki Szomor György rendező a címszerepre.

– Honnan jött a lehetőség?
– 17 évesen kerültem be a kisvárdai várszínház Doktorok nevű, félig amatőr, félig professzionális társulatába, ott kezdtem el bontogatni a szárnyaimat, ott álltam először színpadra. Az első darabom egy musical volt, amit Miklós Tibor rendezett. Kiváló kapcsolatot ápolt Szomor Györggyel, akinek kellett egy főszereplő az Aida című produkcióba, Békéscsabára. Így felhívta Miklós Tibort, hogy nem tud-e egy lelkes fiatalt, akit érdemes lenne megnézni. Miklós Tibor pedig beajánlott. Örültem, hogy hitt bennem, de nem gondoltam, hogy ebből komoly dolog lesz. Miközben a Debreceni Egyetemre is jártam, Szomor György többször is meghallgatott, és a végén már az egész szövegkönyvet átvettük. Aztán mondta: vár Békéscsabán, enyém a szerep.

[caption id="" align="alignleft" width="430"] Fotó: Jókai Színház
[/caption]
– Fiatal kora ellenére már nagyon sok szerepben látható volt Békéscsabán. Az Orient eddigi pályafutásának milyen állomása?
– Mindenféleképpen egy fontos mérföldkő, hiszen május 28-án ennek hála játszhatok majd először a Nemzeti Színház nagyszínpadán, már nagyon várom ezt a kihívást. Fekete Péter igazgató, aki rendezte a darabot, egy egyedi zenés-táncos show-t álmodott meg, ami tényleg megmarad a közönség emlékezetében. Örülök, hogy én is ennek a fantasztikus, hihetetlen elszánt és hittel teli csapat részese lehetettem – melyben ott van a Talamba Ütőegyüttes, a CimbaliBand, a Fricska Táncegyüttes is –, nagy megtiszteltetés volt belekerülni a produkcióba.

– Milyenek voltak a próbák?
– A munkafolyamat nagyon feszített tempóban zajlott. Nekem valamelyest nehézséget jelentett, hogy van a darabban egy pantomim jelenet. Ugyan a színitanházban volt egy kéthetes kurzus ezzel kapcsolatban, ott csak az alapokig jutottunk el. Úgy vélem, a pantomim is egy külön szakma, amit tanulni kell ahhoz, hogy valaki hiteles legyen benne. Pontosan ezért tartottam tőle, erre a részre jobban rá kellett feküdnöm.

– Úgy hallottam, hogy szereti a szerepet saját magából felépíteni. Hogyan kell ezt elképzelni?
– Megkeresem saját magamban a miértet. Az Orientben egy nőt alakítok, aki Isztambulból elindul a nyugati világ felé. Biztos egy társra vágyik, akiben megbízhat, akire támaszkodhat, akivel jóban és rosszban együtt lehet. Ezért el kell hagynia a szülőföldet. Zalán Tibor dramaturg, aki a dalok szövegét írta, pontosan ilyen mondatokat „adott a számba”: ott vajon ki vár, mi vár – ebből a gondolatból próbáltam felépíteni a szerepem. A mögöttes történetet nekem kell oda tenni. Én is sokszor elvágyódom onnan, ahol vagyok, hogy majd valahol máshol megtalálom önmagam, a számításaim.

– A zenés vagy prózai darabok állnak közelebb a szívéhez?
– Azt veszem észre, hogy minél érettebb vagyok, minél több darabban játszom, annál inkább húzom a próza felé. Bár soha nem foglalkoztam komolyan a hangképzéssel, Kisvárdán is csak zenés produkcióban szerepeltem. Most még abban a korban vagyok, amikor ezek a darabok jobban megtalálnak. Azonban érdekel a próza is, remélem, hogy egyre több lehetőséget kapok ilyen téren. A próza és a zene nálam egálban van, mindkettő hangsúlyos, fontos számomra.

– Keresi a kihívásokat?
– Igen, mert nem szeretem az állóvizet, sem a magánéletemben, sem a szakmámban: nyitott vagyok, mindent kipróbálnék, feszegetném a saját határaimat. Folyamatosan agyaló típus vagyok, amikor lenne egy nap szünetem, akkor is már rögtön azt keresem, hogy mit lehetne még csinálni, tanulni. Ezért is végeztem el a békéscsabai színitanház mellett az egyetemet is Debrecenben, ez nem volt kérdés. Azt gondolom, az embernek mindig mennie kell, hogy megvalósítsa önmagát. Mindennel, amit tanul, amit kipróbál, mindig több, bölcsebb és tapasztaltabb lesz: ez segít a színpadon is a szerepek megformálásában.

– Fontos számomra, anyaszínházamnak tekintem Békéscsabát, ahol nagyon szeretek játszani – mondta. A nagy tempóval kapcsolatban hozzátette, volt olyan nemrég, hogy 14 óráig a fővárosban próbált, majd vonatra pattant, és 19 órától már az Orientben szerepelt Békéscsabán.

– Nem könnyű, de ha az ember nagyon szeret és igazán akar valamit, és hisz is benne, akkor nem léteznek határok, minden erővel küzd, tűzön és vízen is átmegy. Kihasználom a 2,5 órás utazást is: belefér egy kis pihenés, egy kis ismétlés, és újult energiával szállok le a vonatról.

– Néha valóban lemerül az akkumulátor – folytatta. A család nagyon fontos számára, feltöltődést jelent, ha a szeretteivel lehet. Ritkán utazik haza a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Ajakon élő szüleihez, többnyire ők mennek látogatóba.
 

– Fontos számomra, anyaszínházamnak tekintem Békéscsabát, ahol nagyon szeretek játszani – mondta. A nagy tempóval kapcsolatban hozzátette, volt olyan nemrég, hogy 14 óráig a fővárosban próbált, majd vonatra pattant, és 19 órától már az Orientben szerepelt Békéscsabán.

– Nem könnyű, de ha az ember nagyon szeret és igazán akar valamit, és hisz is benne, akkor nem léteznek határok, minden erővel küzd, tűzön és vízen is átmegy. Kihasználom a 2,5 órás utazást is: belefér egy kis pihenés, egy kis ismétlés, és újult energiával szállok le a vonatról.

– Néha valóban lemerül az akkumulátor – folytatta. A család nagyon fontos számára, feltöltődést jelent, ha a szeretteivel lehet. Ritkán utazik haza a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Ajakon élő szüleihez, többnyire ők mennek látogatóba. Fotó: Jókai Színház -->