Kultúra

2014.02.24. 12:41

„Nők, nők, mindig cirkusz, mindig kiabálás!”

Február 21-én a Békéscsabai Jókai Színház Carlo Goldoni örökérvényű darabját mutatta be, a Chioggiai csetepatét Kiss József rendezésében. A csetepaté témáját tekintve biztos kulcsa a sikernek, hiszen olyan hétköznapi problémákat boncolgat, mint a pletyka, a szerelem és a férfi-nő viszony.

Sárik Petra

Goldoni vígjátékát évek óta előszeretettel játsszák mind a vidéki, mind a fővárosi színházak, a telt ház pedig garantált. Hogy miért? Goldoni megreformálta az olasz komédiát nyelvileg és a szereplőket tekintve is, hiszen tipizált hősei egyaránt mutatják az emberi gyarlóságot és kicsinyességet: művei éppen ezért kortalanok. A ma embere éppúgy magára ismerhet a vígjátékba bújtatott jellemkritikában, mint Goldoni korában. A csetepaté nem merül filozófiai mélységekbe, viszont áthatóan mutatja be a női archetípusokat, a női nemet (olykor a női igent is) a maga naivitásával és lobbanékonyságával.

[caption id="" align="alignleft" width="350"] A Chioggiai csetepaté jelmezes főpróbája, fotó: Lehoczky Péter
[/caption]
Szelíd mosoly, halk kuncogás, harsány és önfeledt nevetés: egy vígjátékban is vannak fokozatok, de a hatás elmaradhatatlan. A történet egyszerű: egy Velence melletti kis faluban, Chioggiában a csipkeverő asszonyok hazavárják férjeiket, a vélt és valós jövendőbeliket, miközben múlatják az időt – intrikával, gúnyolódással, féltékenykedéssel, no és persze pletykával. Meglepő a tükör, amelyet elénk tart a darab, s közben ijesztően igaz: igen, éppen olyanok vagyunk mi, 2014 lányai és asszonyai, mint Piszka Pasqua (Kovács Edit), Lepcses Lucietta (Fehér Tímea), Libera asszony (Nagy Erika), Dubbancs Orsetta (Komáromi Anett) és Tejfölös Chekka (Gubik Petra). Bennünk is dúl a megfelelési vágy, a rosszindulat, a szerelemféltés. Férjhez akarunk menni mindenáron, ahogy a chioggiai nők is, mert a társadalom ezt várja tőlünk, mégsem maradhatunk pártában.


A bonyodalmat Lajhár Toffolo (Vadász Gábor) megjelenése okozza, ugyanis Toffolo udvarolni szeretne Chekkának, szándéka mégsem egyértelmű: Luciettának és Orsettának vesz sült tököt, és ez éppen elég ahhoz, hogy Chioggiában a férfiak hazatértével kitörjön a csetepaté. Azért az erősebb nem is magára ismerhet a vígjátékban, a Toffolo-k köztünk élnek! A halászhajó kikötésével színre lép Toni (Bartus Gyula), Beppe (Tege Antal), Titta-Nane (Katkó Ferenc) és Fortunato (Csomós Lajos) is. Toni és Fortunato már házasok, azonban nyakukon van a cseppet sem édes teher, hogy húgaikat, sógornőiket férjhez adják. Az egyik oldalon az a pletyka indul el, hogy Lucietta ledérkedett, míg a másik részről Orsetta hűtlenségéről szól a fáma... A férfiak persze hisznek a pletykálkodásnak, meg is sértődnek - szokás szerint, és nekiesnek Toffolo-nak, aki mit sem tud a körülötte gyűrűző szóbeszédről. A támadások miatt a jegyzőhöz, Isidoro-hoz (Gulyás Attila) fordul segítségért; a törvény, az törvény, de ember legyen a talpán, aki rendet csinál Chioggia-ban és kibogozza a szálakat!


Goldoni vígjátéka ingoványos talajt nyújt a rendezőnek és színészeknek egyaránt, hiszen az egyszerűség számos buktatót rejt, meg kell találni az aranymetszést a valódi humor és az öncélú bolondozás között. A jókais csapatnak ez sikerült. A történet már önmagában vicces a félreértések kifinomult hálózata miatt, melyre a színészi játék jócskán rátesz, mégsem válik ripacskodóvá a darab. Csomós Lajos olyan megkapóan hozza Fortunato figuráját, hogy szem nem maradhat szárazon - na, de nem a szomorúságtól! Habár egy szavát sem lehet érteni a profi módon másodpercek alatt mondatokat elhadaró Fortunatónak, minden egyes megjelenésénél hangos hahotába kezd a közönség. A meg nem értés diszkrét báját nyújtja ez a figura, s ő viszi vállán az egész produkciót. Kiss József rendező a korai némafilmeket idéző gagekkel színesíti az előadást; Isidoro és Altiszt, törvényszéki kézbesítő (Szabó Lajos) jelenetei egyenesen a slapstick comedyt idézik. A jellemkomikumok mellett tehát számos helyzetkomikum is beépül a darabba.


A jókais Chioggiai csetepaté nem akar többet mondani annál, ami: szórakoztat és kikapcsol, megmutatja az igazi olasz temperamentumot anélkül, hogy hangzatos életigazságokat, létfilozófiai kérdéseket boncolgatna. Egyszerűen csak tükröt tart. Felismerhetjük magunkat a szerelemre vágyakozó nőkben, az intrikáló asszonyokban, az érzéseit kimutatni nem tudó férfiakban, vagy a kusza szerelmi szálakat kibogozó lelkes kívülállóban, akit néha már az őrület határára sodornak az intenzíven pulzáló emberi gyarlóságok és az egymásra mutogatás. Átlagos és kicsinyes figurák mind, mégis szerethetőek. Mindannyian chioggaiak vagyunk: „Éljenek a chioggiai nők!”.

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a beol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a beol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!