Kultúra

2013.06.19. 10:26

Hova tűntek a fejkendős nénikék?

Míg néhány évtizeddel ezelőtt egy tisztes magyar asszony nem hagyta el úgy az otthonát, hogy ne viselt volna a fején kendőt, napjainkban nemhogy a városokban, de a falvakban is alig látni olyan nőket, akik a népi hagyományokhoz visszanyúló fejfedőt viselnék.

Szabó György

A nagyobb városokban manapság kifejezetten kuriózumnak számít, de a kisebb, a vidéki hagyományokat még jobban ápoló településeken is egyre ritkább, hogy az idősebb asszonyok fejkendőt kössenek fel a mindennapok során. Nem volt ez mindig így: ki ne emlékezne gyerekkorára, nagymamájára, édesanyjára, amikor a szekrényből elővette a kendőjét, s nagy műgonddal a fejére igazította azt, végig ügyelve arra, hogy pontosan középre essen, a megkötés biztosan álljon, s ne lógjanak ki alóla hajtincsei. Mára sokuk sajnos már nincs köztünk, s velük együtt az asszonyok fejkendőkhöz fűződő, különös viszonya is csupán emlék már.

– A kendő eltűnése a vidéki asszonyok életéből egy olyan folyamatnak az egyik utolsó állomása, amelyet kivetkőzésnek nevezünk. A kivetkőzés a 19. században, de főként annak második felében jelentkező gazdasági fellendülés folyományaként kezdődött. A parasztság életmódja is változott, így a viselet is átalakult. A hagyományos viselet darabjait felcserélték városi öltözetre – avat be a kendők eltűnésének társadalmi-kulturális hátterébe Zsótér Béláné. A gyulai viseletkészítő – aki munkája során sokat tesz azért, hogy népi hagyományaink megmaradjanak az utókornak – elmondta, először a hagyományos lábbelitől váltak meg eleink, majd ezt követte a többi ruhadarab. A haj- és fejviselet az, amely a legtovább élt, ezt hagyták el utolsónak az asszonyok.

– Az öltözetformák az életszakaszokkal együtt változtak. Annak idején a viselet elárulta, hogy az illető milyen életszakaszban van, menyasszony, esetleg már férjes asszony, van-e már gyermeke és hasonlók, de azt is, hogy milyen vallású, milyen nemzetiségű, milyen táji területhez tartozik. Manapság ezek teljesen eltűntek az öltözködéskultúrából – mondta lapunknak Zsótér Béláné.

A viseletkészítő szakember hozzátette, a kivetkőzés során teljesen kiszorulnak a házi készítésű anyagok és a gyáriak lépnek a helyükbe. A keleties, egyenes szabásvonalakat görbe szabásvonalak váltják fel, a tiszta színek elmaradnak, a színskála árnyalttá válik, beszűkül és eltompul. Az együtteseket alkotó ruhadarabok száma erősen lecsökken. A változási tempó, a divat felgyorsul. Fellazul a klasszikus viseletnél oly’ szoros, személyes viszony a ruházat és viselője között.

– Édesanyám szép, tartós anyagú, általában sötét színű kendőket hordott. Szinte nem is láttam kendő nélkül: amikor reggel a testvéremmel felébredtünk, akkor már, amikor este feküdni küldött minket, még mindig a fején volt. Amikor asszony lettem, az ’50-es években én is elkezdtem hordani, de azok már nem olyan kendők voltak, és nem is viseltem egész nap – mondta el kérdésünkre egy nyugdíjas, a nyolcvanas éveiben járó asszony.

– A szocialista ruhaipar műszálas kendőiben melege volt az embernek, és a ’70-80-as években a hajviseletre is többet adtunk már, átalakult a divat. Szépen lassan elmaradt a kendőviselés, de a szekrényemben még ma is őrzök néhány darabot. Ezeket már csak hébe-hóba veszem elő, de akkor sem a fejemre kötöm, hanem inkább a nyakamba.

A haj- és fejviseletek mivolta attól függött, hogy a nők milyen életszakaszban voltak. A lányok fonatát nem takarták el, sőt, a szélsőséges időjárás miatt viselt kendő vagy lepel alatt is kilátszott fonatuk, jelezvén, hogy még hajadonok. A nagylányok kaptak pártát, melyet a menyegzőig viselhettek. Az esküvő után „felkontyolták” az asszonyt, és fejére főkötő került.

Ettől kezdve ez volt az első ruhadarab, amelyet felvett reggel, amikor felkelt, e nélkül nem volt illendő kimenni. Akár korbácsütéssel is büntették azt az asszonyt, aki fedetlen fejjel ment az utcára – beszélt a néprajzi előzményekről Zsótér Béláné. Elmondta, a 19. századtól fokozatosan divatba jöttek a kendők, melyeket könnyebb kezelhetőségük és olcsóbb mivoltuk miatt egyre nagyobb arányban használták az asszonyok, így egyre jobban elterjedt, s lassan felváltotta a főkötőt.

Mivel egyre több színben, egyre többféle hímzéssel és mindenféle anyagból lehetett kapni, a kendő egyfajta tájékoztató funkciót is ellátott, hiszen a drágább anyagból készült kendő viselése jelezhette a vagyoni státuszt is.

Ettől kezdve ez volt az első ruhadarab, amelyet felvett reggel, amikor felkelt, e nélkül nem volt illendő kimenni. Akár korbácsütéssel is büntették azt az asszonyt, aki fedetlen fejjel ment az utcára – beszélt a néprajzi előzményekről Zsótér Béláné. Elmondta, a 19. századtól fokozatosan divatba jöttek a kendők, melyeket könnyebb kezelhetőségük és olcsóbb mivoltuk miatt egyre nagyobb arányban használták az asszonyok, így egyre jobban elterjedt, s lassan felváltotta a főkötőt.

Mivel egyre több színben, egyre többféle hímzéssel és mindenféle anyagból lehetett kapni, a kendő egyfajta tájékoztató funkciót is ellátott, hiszen a drágább anyagból készült kendő viselése jelezhette a vagyoni státuszt is.

-->

Ezek is érdekelhetik