2012.03.14. 11:04
Mezőberényben írhatta utolsó versét Petőfi Sándor
Mezőberény számít az egyik legfontosabb Petőfi-emlékhelynek a Kárpát-medencében. A költő három alkalommal járt a településen, vélhetően ott írta utolsó versét, a Szörnyű idő című költeményt, s 1849 júliusában innen indult el Bem táborába.
Petőfi Sándor emlékezetét egyebek mellett emléktábla és szobor őrzi ma is a városban, de a helyi muzeális gyűjteményben megtalálható a poéta egykori pohara is, amelyből unokatestvérénél, Orlai Petrics Somáéknál ivott.
Mint azt Csete Gyula, mezőberényi néprajzos-muzeológus szakembertől megtudtuk, a költő több szállal is kötődött a városhoz. Petőfi felesége, Szendrey Júlia még 9-10 éves korában, 1838 és 1840 között két évet tartózkodott a berényi Festetics Vincéné-féle nevelőintézetben. Szintén érdekes adalék, hogy a poéta keresztapja, a kiskörösi Martiny Károly Petőfi születésekor 17 évesen a berényi gimnázium diákja volt. A Petrovicsokat emellett a Salkovics és Petrics családhoz rokoni kötelék fűzte, bár inkább utóbbiakkal ápoltak közeli viszonyt, Orlai Petrics Soma festővel közeli barátságba is került.
Petőfi első ízben 1842-ben látogatott el Mezőberénybe, amikor egy hónapot töltött el Petricsék — mai városháza helyén álló — otthonában. Barátságot kötött a település akkori jegyzőjével, Bonyhay Benjaminnal.
1843-ban szüret idején látogatott el Berénybe, 1849. július 3-án pedig családjával érkezett rokonaihoz a költő.
A haza elvesztése iránti elkeseredettsége miatt úgy döntött, Bem táborába megy Váradra. „Az indulás július 17-i napján a lovak megbokrosodtak, a kocsit falnak húzták, a rúd eltörött. Baljós jel!” — írja a Petőfi emlékhelyek a Kárpát-medencében című kötetben Vargáné Püski Katalin. Másnap, a Kettős-Körösön átkelve mégis nekivágtak az útnak Bem tábora, a Fehéregyházi csata felé. „Sietett meghalni.”
Az út emlékét a Városháza falán emléktábla, a Körös-parton emlékoszlop őrzi. A művelődési központ parkjában ifjabb Szabó István Petőfi-szobra tekinthető meg. A helyi muzeális gyűjteményben ma is ott van az az üvegpohár, amelyből a hagyományok szerint Orlaiéknál ivott. Emellett egy olyan diófa-karosszék is az intézmény birtokában van, amely Orlaiék tulajdona volt abban az időben, illetve egy másik szék, amely a családtól később a Salkovics rokonsághoz került. Ugyancsak a költőhöz kapcsolódó ereklye az a festmény, amely vélhetően fia, Zoltán keresztanyját ábrázolja.
