Kultúra

2008.08.08. 15:53

Csodavilág ellentét nélkül – a Csuta Nemzetközi Művésztelepen jártunk

Összesen harminc alkotó fordult meg a pénteken befejeződő XVII. Csuta Nemzetközi Művésztelepen, ahová külföldről, így például Ausztriából vagy Olaszországból és belfölről egyaránt érkeztek vendégek.

P. G.

A tábor idén is bővelkedett érdekességekben: az egyik legnagyobb szenzációt Csuta György és dr. Tuza Béla most megjelent művészi kivitelezésű albuma jelentette, amely a művésztelep másfél évtizedes történetét foglalja össze, míg pénteken a táborban készült alkotásokból nyílt kiállítás Békéscsabán, a Jankay Galériában.

Idős néni érkezett kezében egy kosár bioparadicsommal a Bolyai 17. szám alá. A békési nyugdíjas a Csuta Nemzetközi Művésztelep tagjait köszöntötte, amiért pezsgést vittek az utca életébe.

Délelőtt 10 óra után néhány perccel érkezünk Békésen a Bolyai utca 17. szám alá, a Csuta Nemzetközi Művésztelepre. Kis csodavilág köszönt bennünket, ahol művészek egész sora dolgozik egymás mellett békés egyetértésben. Sehol egy hangos szó, csak a „hétköznapi szemlélő” számára szokatlan csend és nyugalom mindenütt.

 — Az egyik legelső szempont számomra, hogy olyan alkotókat hívjak meg a művésztelepre, akik emberileg hasonlóan gondolkodnak. Enélkül aligha érne véget kisebb-nagyobb konfliktusok nélkül egy-egy ilyen tábor — meséli elöljáróban Csuta György festőművész.

— Az persze valóban nehéz kérdés, hogy miként viszonyulnak a művészethez az emberek — válaszolja már egyik felvetésünkre a házigazda. — Az eltelt mintegy másfél hét azonban számos kellemes meglepetéssel szolgált számunkra is. Akadt olyan idős néni, aki egy kosár bioparadicsomot, mások, teljesen ismeretlenek dinnyét és almát hoztak. S még ők köszönték meg, hogy színt viszünk az utca életébe.

Ki így, ki úgy támogatja a művészeket

Persze amúgy is sokan szimpatizálnak az alkotókkal, rengetegen támogatják a kezdeményezést ilyen-olyan módon. A „doki”, azaz dr. Pálmai Tamás és felesége, dr. Pálmai Éva például többször is gasztronómiai utazásra hívta a kis csapatot a röpke tíz nap alatt. Előbb erdélyi csorbalevest és székelykáposztát készítettek, majd egy egészen különleges remeket, héjában sült kiflikrumplit szolgáltak fel számukra.

S bár az alkotók életművének legsikeresebb darabjai „műtermeik elefántcsonttornyaiban születnek”, mint kiderül, a művésztelepek valami olyan utánozhatatlan miliővel szolgálnak, ami hosszú időre szóló inspiráló élményt jelent valamennyiüknek.

Sok jó ember kis helyen is...

— Magam sem értem igazán. Tágas műtermeinkben bizony kiválóan elférünk egyedül, itt viszont mindenkinek körülbelül egy négyzetméter jut, mégis kifejezetten jól érezzük magunkat — mondja mosolyogva a tábor egyik üzenetéről Ezüst György festőművész. — Ösztönzők a beszélgetések, s bizony gyakran fél szemmel a másik munkáját figyeljük, ami számos új gondolatot, elképzelést indít el bennünk.

— Humanizmus és tolerancia — jellemzi már két szóval a művésztelep életét egy másik kiváló művész, Várkonyi János. Mint meséli, ő is úgy gondolja, hogy a beszélgetések, a közösség és az évről évre előkerülő új és új tematika — idén a „kapcsolatok” volt a mottó — egyaránt előreviszi művészetüket.

Búcsúzóul még egy pillantást vetünk a művésztelepre. A kis házat mintha csak alkotásra találták volna ki, az épületet körülölelő kert nyugodt és csendes, s a műteremmé varázsolt szobák is egyedi hangulatot biztosítottak a „táborlakók” számára az elmúlt másfél hétben.

 

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a beol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!