Az Unicef honlapján lévő gyermektájékoztatóban az áll, „járvány idején teljesen normális, ha szomorú vagy, rémült, aggódsz vagy dühöt érzel. Nem vagy egyedül.” Az üzenet egy iskoláskorúnak hasznos lehet, de a kisebbek még nem értik meg olyan könnyen a világ történéseit.
– Az unokám csak másfél éves, de gyakran a szája elé teszi az arcmaszkot, mert látja, hogy nagyobb testvére azt viselve indul reggel iskolába – mondta el egy békéscsabai nagymama.
Többeknek az tűnt fel, hogy óvodás gyermekük a rajzain keresztül jeleníti meg a vírust.
Lugosiné Pál Ildikó kiemelte, a kicsik gyakran rajzolják ki magukból rossz érzéseiket, ijesztő gondolataikat, vagy épp megoldási terveket gyártanak, ami teljesen természetes.
Az óvodások gyakran jelenítik meg rajzaikon a vírussal kapcsolatos gondolataikat /A szerző felvétele/
– A jelenlegi helyzet nemcsak a szülőket, nagyszülőket viseli meg, hanem a legkisebbeket is, főként az óvodás korosztályt. A megváltozott keretek miatt fokozott feszültséget tapasztalnak, hallják az ijesztő híreket a tévéből, sőt, a felnőttek beszélgetései alapján is érzékelik a járványt és a bizonytalanságot, de
életkorukból adódóan nehezen találnak racionális magyarázatot minderre
– mondta el a klinikai szakpszichológus. Hozzátette, a tavaszi karantén idején hirtelen otthon találták magukat a megszokott közösségi tér helyett, összeszűkült világban kellett létezniük, melyben anyukájuk vált óvó-, takarítónővé, szakáccsá. Könnyen elveszíthették a kapaszkodókat.
– Három-hatéves korban az elvont, racionális gondolkodás képessége még nem alakul ki, az óvodások érzelmi szinten működnek, kevesebb a világról megszerzett tapasztalatuk, így a felmerülő helyzeteket csak hasonlítgatni tudják – emelte ki Lugosiné Pál Ildikó, hozzáfűzve, a legkisebbek „csápjaikon keresztül” a szüleik szorongását is érzékelik. Eltérő, ki hogy reagál a környezeti hatásokra, vannak fokozottan érzékenyek és rugalmasabbak is. A szakértő rendelőjében a gyerekek mostanság sokkal többször jelenítik meg projektív tevékenységeik során a vírussal, egészséggel, anyagi nehézségekkel kapcsolatos információkat. Szerinte előfordulhat, hogy
a pandémia idején a kicsik ragaszkodóbbakká válnak, néhányukban erősödhet a betegségtől való félelem,
átmenetileg regresszív tünetek is jelentkezhetnek, érzelmeik hullámzása megjelenhet a rajzaikon. Ám a szakember figyelmeztetett, ha ezek a tünetek nagyon jellegzetesek és intenzívek, hosszabb ideig fennállnak, az már nem elfogadható, segítséget kell kérni.
– A járvány a hozadékaival együtt belekúszott a tudatalattijukba, és akik eleve szorongóbbak, vagy családjuk anyagi biztonsága, egészsége megrendült, azoknak nehezebb a helyzete, ennek ellenére nem hinném, hogy erőteljesen beépül a későbbi mindennapjaikba a mostani időszak nehézsége – emelte ki Lugosiné Pál Ildikó. Hozzátette, ha a gyerekek látnak jó megküzdési stratégiát maguk körül, főként szüleiktől, képesek lesznek akár erősödni is.
Játékkal és sok mozgással segíthetünk
A felnőttek megküzdési stratégiája mintául szolgál, emellett a helyzet feldolgozását az olyan alaptevékenységek segítik, mint a játék, a meseolvasás, a rajzolás, hisz ezek során szabadon áramolhatnak az érzések, a gyerekek megélhetik, kiadhatják, feldolgozhatják félelmeiket, szorongásaikat. A szakértő elmondta, fontos a játékba beilleszteni a mozgást, ami szintén oldja a szorongást és csökkenti a hangulatingadozásokat. Lugosiné Pál Ildikó kiemelte, egy jól „megdolgozott” stresszhelyzet később megfontoltabbá teheti az embert, jobb döntéshozó képességre, egészségtudatosabb életmódra serkenthet. A legfontosabb, hogy a pandémia alatt a gyermek igényeinek és szükségleteinek megfelelően beszéljünk velük: közvetlenül, nyíltan és őszintén. Így csillapíthatjuk kíváncsiságukat és erősíthetjük a szülő-gyermek kapcsolatot.
