Mikus Éva elmondta, nagyon szép pillanatnak tartja az első adventi fény kigyulladását, ami szerinte hasonló ahhoz, amikor egy új élet a világra jön.
– Az Advent első újszülöttjét még sosem köszöntöttük, de fontosnak tartottam, hogy megtegyük, még ha rendhagyó módon is, dr. Párducz Lászlónak adtam át az ajándékot és a támogatást – árulta el Mikus Éva.
Dr. Párducz Lászlót gondolatait is megosztotta hírportálunkkal az adventről, a készülődésről és annak eszközeiről.
– Advent a várakozás ünnepe, felkészít bennünket a karácsony ünnepére. Karácsonykor a keresztény világ Jézus Krisztus születésére emlékezik – fogalmazott. – A nem keresztény emberek a szeretet ünnepének tartják a karácsonyt. Ferenc pápa szavaival élve: „ Az adventi időszak visszaadja nekünk a remény távlatát, annak a reménynek a távlatát, amely soha nem ábrándít ki, mert Isten szaván alapszik.” Ebben a rettenetesen nehéz időszakban, amikor nap, mint nap tanúi lehetünk az emberek egymás közti gyűlölködéseinek, a bizalmatlanságoknak, a szeretetlenségnek – vegyük már észre, hogy valamit elrontottunk…Magunkban…A világban…
Mint mondta, az adventi időszak lehetőséget ad az önfegyelemre.
– Az időbeosztásainkat is alávethetjük a várakozásnak. Emlékszem, gyermekkoromban – mi ott, Bácskában – a roráté misékre jártunk a testvéremmel. Gyerekek voltunk, nagyon gyerekek. Édesanyánk újságpapírba bugyolálta be a lábunkat, hogy meg ne fagyjon a talpunk a templomból hazafelé jövet. A fájdalomtól könnyeztünk, miközben nem tudtuk, hogy az életre edzettek meg ezek a roráté misék. A küzdelemre, hogy még a fájdalmat is el kell tudni viselni. Most, amikor a járvány időszakban nem járhatok a hajnali misékre, az önfegyelmemet az időbeosztásommal, a hajnali felkelésekkel szabályozom – folytatta a gondolatot. – Adventet várva, ha visszavonulhatok, dolgozószobámban Pilinszky Jánoshoz fordulok – a versesköteteibe, az tanulmányaiba. Így rádöbbenek arra, amit mond:„nincs más gazdagodás, mint a lemondás”. A jelenlegi igencsak „embört próbáló és formáló”, kilátástalanul hosszú ideig tartó időszakban – a böjt, a lemondás a visszafogottságról kell, hogy szóljon. Azt szeretném én is kérni, amit minden nap kérnek tőlünk: „Aki csak teheti, vonuljon vissza, töltsön többet a lelki feltöltődésre.” Hinni kell! Tiszta szívvel kell várakozni, miközben legyenek tiszta és igaz elhatározásaink. A járványidőszak kellős közepén az elhatározások szóljanak a visszavonulásról. A fiatalok védjék a szüleiket, ahogyan ők védték őket kis korukban: maradjanak otthon, mondjanak le a szórakozásaikról… Tudnunk kell, hogy az adventi időszakban az elhatározásinknak az önmagunk feletti erkölcsi győzelmeinkről kell szólniuk.
Döbbenjünk már rá, hogy az eddigi életformáink összedőltek… Változtatni kell önmagunkkal és a világgal szemben… Ez igy nem mehet tovább: a környezetszennyezéssel, a klímaváltozással, az egymás közti erkölcstelen kapcsolatainkkal önmagunkat és a környező világunkat tereljük veszélybe… Hinnünk kell önmagunkban, egymásban és a világban!
Jónnak lenni jó!
Hozzátette, ezt a hitet, ezt a jóságot, ezt a szeretetet képviselte és képviseli Mikus Éva, Gyula város kiváló polgára, aki mindig is a jótékonyságaival, az adományaival a szeretet, az összetartozás, az egymáson való segítés hordozójaként és sugárzójaként jelent meg és jelenik meg Gyula városában.
– Osztályunk tiszteletbeli tagja, nagyon sokszor ajándékozta meg a nálunk született újszülötteket, ez alkalommal Ádvent első vasárnapján is ezt tette – hangsúlyozta.
