A bal lába nagy része odalett az autóbalesetben

– Hiába voltam bekötve, hiába ültem biztonságos helyen a sofőr mögött, élet és halál között voltam több napig – emlékezett vissza a tavaly nyári autóbalesetre Réka, akinek a bal lábát feldarabolta a szalagkorlát egyik tartozéka. Mint fogalmazott, tavaly július 20-a sorsfordító volt számára, és most már fontosabb a születésnapnál is: ezen a napon a sírás helyett ünnepel, hogy ismét élhet.

– Sosem kételkedtem abban, hogy talpra fogok állni. Azonban ez egy életen keresztül tartó tanulást igényel, meg kell szokni a helyzetet. Talán nem lesz olyan pillanat, amikor azt mondhatom, végérvényesen elértem a célomat ebben a tekintetben. Többségében rendkívül pozitívan és derűlátóan élem át a mindennapokat, de előfordul, hogy a hullám alsó részére kerülök – mondta a 22 éves fiatal lány.

– Az éremnek ebben az élethelyzetben is két oldala van. Magamhoz és a családomhoz hűen minden nap hatalmas erővel ismételten nekilátok a protézis viselésének. Ez semmiféle fizikai munkához nem hasonlítható, amiket korábban végeztem „kétlábúként”.

[caption id="" align="alignleft" width="430"] Fotó: Fati Photography
[/caption]
Hogy mi az, amit másként lát, mint például két évvel ezelőtt? Elmondta: igyekszik megélni az élete jelen pillanatait úgy, hogy ha egy kandalló melletti hűvös téli estén az unokáknak mesél majd, akkor legyen mire büszkének lennie, legyenek izgalmas és szívet melengető történetei.

Robotlány címmel blogot is vezet tavaly óta. Elmondta, hogy ezzel elsősorban segítséget nyújtana, adna a hasonló vagy közel hasonló helyzetben lévőknek. Egyúttal felnyitná az ép emberek szemét, hogy bármilyen sérülés bármikor bárkivel előfordulhat. Réka kiemelte, hogy ezzel nem félelmet akar kelteni, sokkal inkább erőt adni, hogy az összezuhanás helyett minden helyzetben a megoldást kell keresni.

Az egyik bejegyzésében azt írta, hogy nem „csinálná vissza” az eddig történteket. Mint fogalmazott, a meglátása szerint nem történnek véletlenek. A sors elfogadásával, a pillanat értékelésével szerinte sokkal céltudatosabb és harmonikusabb életet lehet élni. Szereti megélni, hogy fiatal, teli lehetőségekkel. Úgy véli, idősként is hasonló pozitív hozzáállással élheti majd a mindennapokat, ha akkor is az aznapi csodákra fókuszál.

Réka nem rejtegeti a bal lábát combtól helyettesítő protézisét. Mint elmondta, bármikor kérhetne olyan beburkolt lábat, amiről a leghozzáértőbb sem feltételezné, hogy nem igazi. Azonban úgy véli, egy kerekesszékes sem rejtheti el a fogyatékosságát. Hozzátette, nemcsak az amputáltakról van szó, hanem minden olyan emberről, aki egy kicsit is eltér az átlagtól.

– Ki kell állnom egy társadalmilag lenézett réteg mellett, mert eltúlzott, külsőségekre alapozott életet élünk nap mint nap, ami mellett a belső tartalom eltörpül. Ez pedig nem helyénvaló – szólt a késztetéséről a fiatal lány, majd nem hétköznapi protéziséről is beszélt.

– Nem szeretnék kakukktojásként eltérni a sorstársaimtól. Inkább az a célom, hogy megőrizhessem a nőiességemet, és egy kecses, minden ruhadarabhoz illő, csinos protézist hordhassak a mindennapokban. Az a nekem való műláb, ami kielégíti azt a hihetetlen mozgásigényes életet, ami nélkül nem tudok létezni, és egyúttal esztétikus megjelenést biztosít számomra. Csak úgy nevezem: a csipkés vádlim – mondta Réka.
 
Újra futna, modellként is rengeteg felkérést kap
– Régi hobbimként továbbra is folytatnám a futást. Nagyon hiányzik a dinamikus mozgás, és a környezetemben is mindenkit arra buzdítok, hogy meg kell becsülnie a két térdét, ne legyen rest mozogni – ecsetelte Lukoviczki Réka. Hozzátette, hogy korábban is modellkedett, és ezt most is komolyan veszi: tele van felkérésekkel, a fotósok pedig újabb és újabb kreatív ötletekkel örvendeztetik meg. Mint mondta, jelenleg a modellkedés nagyon leköti.

A terveivel kapcsolatban a fiatal, újkígyósi származású, de Budapesten egyetemi tanulmányait folytató fiatal lány megosztotta: szeretne iskolákban és speciális intézményekben előadásokat tartani, érzékenyíteni a kicsiket és nagyokat, hogy jól kezelhessék a sérült embereket. A hosszú távú elképzeléseivel kapcsolatban megosztotta: szeretne élete végéig minden reggel madárcsiripelésre és hűvös, hegyi patak csörgedezésre ébredni egy jó sült szalonna társaságában.