Közélet

2015.08.09. 10:17

Bodrogi Gyula jobban szeret etetni, mint enni

Mi fán terem a dupla lecsó és a füstölt csülök pástétom? Miért fontos, hogy egy bicska mindig legyen az ember zsebében? Mi volt Bodrogi Gyula első gázsija? A hazai színjátszás legendás alakja, a Nemzet Színésze, a Kossuth- és kétszeres Jászai Mari-díjas színművész, rendező, sokak nagy kedvence Bodrogi Gyula volt múlt héten a Gasztroszínház – gasztronómia a színházban című programsorozat vendége Gyulán.

Papp Gábor

A Gyulai Várszínház 52. évadának részeként megtartott esemény részeként pénteken Vinkó József, a Magyar Konyha főszerkesztője beszélgetett Bodrogi Gyulával.

A kiváló hangulatú, szép számú érdeklődő előtt megtartott diskurzus keretében a színművész Vinkó József kérdésére elárulta, hogy valóban egy nagyon komoly, mintegy 200-250 darabos késgyűjteménnyel rendelkezik.

– Most is van a zsebemben egy svájci bicska – árulta el. – Az éttermekben nem adnak éles kést, látom, hogy éppen ezért sok vendég szinte csak tépi a rántott a húst. Én viszont előveszem a bicskát, és szépen felszelem. Nem szólnak érte.

– Akadnak a gyűjteményben értékes darabok, de számomra mindegyik az, hiszen egy-egy élmény fűződik hozzájuk – magyarázta a művész, aki szólt a gyűjtőszenvedély előzményeiről is.

– A legfinomabb étkezés gyerekkoromban az volt, amikor édesapám katonákat „gyártott”. A kenyérkockákra vaj, utána szalámi vagy kolbász, végül paradicsom, paprika, vagy savanyúság került. Emlékszem, alig vártam, hogy én kerüljek sorra, hogy végre nekem jusson belőle. A katonák készítéséhez viszont éles, jó bicska kellett – tette hozzá Bodrogi Gyula, aki szólt arról is, hogy volt életének olyan szakasza, amikor éheztek.


– A gyermekkoromban háború volt, egészen egyszerűen nem volt mit enni – fogalmazott a művész. – Ekkor történt, hogy a szomszéd házból kijött egy velem egykorú srác, kezében egy karéj kenyérrel, amit zsírral vagy valami mással kentek meg. Nem vagyok irigy ember, soha nem is voltam az, de akkor sírva fakadtam, annyira éhes voltam. Amikor hazamentem, a mamám és nagymamám kérdezte, hogy miért vagyok szomorú. Nagy nehezen kiszedték belőlem. Másnap pedig elmentek egy laktanyába, ahol kimosták, kivasalták az összes szennyest, amiért egy darab szalonnát kaptak. Azt kiolvasztották, így nekem is jutott zsíros kenyér.

S hogy mi volt Bodrogi Gyula első gázsija?

– Közvetlenül a világháború után jártunk, amikor minden bokorban termett egy párt, amelynek tagjai gyűléseiken ezt-azt, cukrot, lisztet is osztogattak – ecsetelte. – Nagymamám ezt kiszúrta, és minden párthoz elmentünk együtt. Én szavaltam, ő megígérte, hogy rájuk szavaz, majd kasszírozott. Ez volt az első „gázsim”.

A legendás szakács hírében álló Bodrogi Gyula dupla lecsója közismerten népszerű a művészvilágban.

– Persze, ennek is története van – mutatta be a különleges fogást. – Vendégek jöttek hozzám, akiket lecsóval vártam. Feltettem a hozzávalókat, majd leültem a szobába olvasgatni, belefelejtkeztem a könyvbe, miközben a lecsó „trottyá” főtt. Ezt nem adhattam oda a meghívottaknak. Hirtelen ötlettől vezérelve leturmixoltam mindent, így elkészült egy ízletes szaft, amire újra rávágtam paradicsomot, paprikát, kolbászt, egy kicsit főztem, és elkészült a dupla lecsó.

A színművész egy másik specialitása a füstölt csülök pástétom, vagy a Bodrogi pástétom.

– Ebből az ételből hatalmas vendégséget lehet csapni. Rengeteg ember lakhat jól belőle – mondta Bodrogi Gyula. – A csülköt nagyon meg kell főzni, majd le kell darálni, akár kétszer-háromszor is. Ezután a tojás kivételével minden fűszert hozzátenni, ami a tatárbifsztekhez is szükséges, majd pirítós kenyérrel tálalni. Én egyébként egy kis apróra vágott erős zöld paprikát is teszek hozzá, úgy még finomabb.

Tápláló étel, ahogy korábban említettem, igen sokan jól lakhatnak egyetlen csülökből.

Vinkó József kérdésére Bodrogi Gyula megerősítette, jobban szeret etetni, mint enni.

– Ez valóban a mai napig így van – osztotta meg ezzel kapcsolatos gondolatait. – Nagyon szeretek főzni, szeretek enni is, igaz keveset, de amikor mások örömmel esznek, meglátják a kemencében sült malacot, amit készítek, azt szeretem a legjobban. Még az sem zavar különösebben, ha valaki nem az etikett szerint eszik, ha látom, hogy jó ízűen falatozik az ételből.

Címkék#KisVáros
Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a beol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a beol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!