Maradnának még a finn srácok

– A finnországi iskolánk egészen kicsi, körülbelül 100 diákot képes befogadni három különböző szakon. Filmgyártás, számítógépes animáció és fotó szak közül lehet választani, 2–3 éves képzésben, 16 éven felüli diákok számára. Az intézmény második emelete egy hatalmas stúdió, ez az egyik legnagyobb az országban. A nyári időszakban itt nagy filmes produkciók készülnek, ahol mi is gyakorlatot szerezhetünk az egész éves munka mellett – mesélte lapunknak Heikki, aki Tanelivel a Viharsarokban is fejleszthette szakmai tudását.

– Dolgoztunk a Csabagyöngye Kulturális Központban, ahol a számítógépes vágóprogramokról tanultunk, készíthettünk fotókat és egy rövidfilmet is az intézményről. Ezután kettéváltak útjaink. Taneli átment a Békéscsabai Jókai Színházba, ahol főképp a színpadépítéssel és a világítástechnikával ismerkedett. Én az A-Team reklámügynökségnél jártam. Nagyon sok fotót készítettem, emellett spotokat, stop motion filmet és úgynevezett hyperlapse videókat is felvettünk – sorolta Heikki.

– Az utolsó napokban a Gyula Tv munkájába nyerhetünk betekintést, és reményeink szerint megengedik, hogy minél többet dolgozzunk velük, lévén ez a munka áll a legközelebb a tanulmányainkhoz – vette át a szót Taneli.

A fiataloktól azt is megtudtuk, szabadidejükben számos helyen megfordultak a megyében. A pincétől a tetőig bejárták például a békéscsabai színház épületét. Voltak Gyulán is néhányszor, meglátogattak egy csokoládé- és egy pálinkamanufaktúrát. Mezőhegyesen pedig lóra pattantak, életükben először.

Mint mondták, az egyik legizgalmasabb élményük a színház 24 órás versfolyamához fűződött, lévén ők is szavaltak finnül.

A két srác öt hétig élvezte a megye vendégszeretetét, jó élményekkel gazdagodtak: – Annyira jól érzem magam, arra gondoltam, itt maradok – mondta Heikki.

– Talán akkor én is, hiszen látom milyen az időjárás Finnországban. Most is esik a hó – reagált barátja gondolataira Taneli. A fiúktól azt is megtudtuk, a magyarok mentalitása példaértékű.

– A legtöbben szuperkedvesek velünk, és segítenek bármiben, amit csak el tudsz képzelni, még így is, hogy nehezebben kommunikálunk. Finnországban, Poriban a legtöbben azt mondanák, menj innen, és foglalkozz a saját dolgoddal! Persze ott is akadnak kivételek. Szóval a magyarok eszméletlenül jó fejek, nagyon kedveljük őket mindketten – értettek egyet a fiatalok, akik a magyar konyhát is pillanatok alatt megszerették.

– Néha az éttermekben nincs lefordítva az étlap, és olyankor szerencsejátékszerűen rábökünk valamire, de a lényeg, hogy mindig nyerünk. A levesek például nagyszerűek. Finnországban senki nem eszik levest a főétel előtt, de mi nem fogjuk abbahagyni ezt a szokást. Minden étkezésnél főzünk majd levest is.